Napi Hírek, 1928. december/1
1928-12-07 [0192]
/Zsitvayá ás Pékár díszpolgári oklevelének átadása, folytatás./ Az ilyen ablakok előtt olcsó grammofonlemezek szólalnak meg láleknálkül az érdemekről. - Én sem Kecskemét városában, dem másutt sohasem kerestem a népszerűséget, soha sem mondottam ki egy szót sem'azért, hogy elismerést keressek, de akkor is, amikor talán sokaknak fáit, kizáróan mindig azt mondottam, ami a meggyőződésem volt. "Szart ugy érzem, hogy a kecskeméti np nép lelkéből e ritka dalosmadár szava száll felém. Kitárom előtt ex lelkem ajtaját , ugy a magam tiszta érzelmeinek dalát, a nagy magyar Alföld munkára serkentő tavaszi zsolozsmáját, mint a kötelességteljesítés, a magyar összefogás és a jobb jövendőben való bizakodás himnuszát. Nagyobb kitüntetés polgárt nem érhet annál, mintha szabad'és független polgárok maguk hoz méltónak polgártársuknak emelnek valakit. De különösen nagyj elentosáf ü ez olyan varosban, mint Kecskemát, amelynek népe érzelmeiben tartozódé, elismerésében óvatos. -E városban ezen az izzó arany homokon nemesveretü izzó magyarok élnek. Mély hálával ás a meggyőződés tiszteleté vei gajtom meg tehát derekamat, amely hajolni ás hajlongani meg nem tanult. Csak egy szót mondok, de abban szivemet teszem SÖnök elé: Köszönöm. - Es ha most szégyenkezne az érdemek hiánya, de nem a becsületes ?zándékok hiánya miatt odaállok annak a sornak a végére, akiket eddig a város hasonló megtiszteltetésben részesített, ugy érzem, mégsem kell fejemet lehajtanom, ugy árzem. Kecskemát ez alkalommal is, ugy mint a múltban nem pártpolitikai érdemeket iutalmazott, amikor engem díszpolgárai sorába besorozott. Nem ke llxsxlenaj tanom fejemet, mert ebben a város iránt tanúsított hűséges szeretetben valamennyi kecskeméti díszpolgárral fel merem venni a versenyt. Egy vallomással azonban tartozom, mert szinte hallom, hogy hűségről ás szeretetről beszélek én, aki nemrág egy súlyos elhatározás alkalmával egy formai köteléket eltépni látszottam. Vannak itt'tanuk, de meggyőződésem, hogy aki engem ismer, tanú nélkül is elhiszi, hogy életem egyik legnehezebb óráj a-voM, amikora közjogi méltóság ás a város mandátuma kellett választanom. Ha belső szándékomról lett volna szó, bizonyos, hogy Kecskenátet választottam volna. Nekem a kötelességet kellett választanom, ás ma súlyos lelki nyomás alól szabadulok fel. Köszönöm a város közönségének egyhangú felmentő verdiktjét. - Amikor vágignendül egy-egy hur az érzelem skáláján, belezokog egy mély hang a szülővárosát elvesztett ember hangjának zoKogása. Az élet porondján küzdő embernek van legjobban szüksége melegségre.
