Napi Hírek, 1928. szeptember/2

1928-09-17 [0187]

/A jogi főbizottság ülésének folytatása./ Ha a tanács - folytatta Scialoja - olyan szakvéleményt ad, ' amely kötelezőnek tekintendő, akkor ez egyenlő lenne azzal, mint hogyha az egyezségokmányban ujabb cikket - és nem értelmezést - illesztenének bele aiélkülj hogy betartották volna az egyezségokmány módosítására vonatkozó szabályokat. De ha igy áll a dolog, akkor azt kell majd mondani a hágai biróságnak, hogy lehetetlen követni az 5 véleményét mindaddig, mig nem fogadta el azt valamennyi állam olyan kötelező értelmezéssel, amely megfelel a szerződés módjának. Scialoja szerint megkülönböztetést kell tenni. Ha általános szabályok felállításáról van szó, akkor mindig szem előtt kell tartani azt a szabályt, amely valamennyi között a legáltalánosabb: Omnis definitio in jure pencúlosa, Nem lehet előre kijelölni a határokat, mert a tapasztalat a jövőben nagyobb tekintéllyel fogja ezeket megjelölni, mint ahogy most az állandó nemzetközi biróság tehetné. Scialoja ezután ismét visszatér arra, hogy ha a kérdés eljárási pontra vonatkozik, akkor egyszerű a többségi határozat. Estzel szemben akkor támad nehézség^ ha érdemi pontra nézve kérdezik meg a bíróságot. Be melyek az eljárási és melyek az érdemi pontok? Ezt nem .... könnyű megmondani. Vannak kérdések, amelyekről soha sem fogják eldönteni, hogy a perrendtartáshoz tartoznak-e, vagy pedig a magánjoghoz. Az egyezségokmány ezen a ponton teljes homályt hagy fenn. A nehézségek megoldása tehát igen bajos. Még egy nehézség van: Kinek kell megkérdezni az állandó bizottságot, a tanácsnak-e

; vagy pedig a közgyűlésnek? Tegyük fel, hogy egyhangúság szükséges. Ha mar most a tanács egyhangú véleményt nyilvánít; a közgyűlés kötelezve van-e a tanács határozatával szemben akkor is, ha a közgyűlés kebelében nincs jgyhanguság? Scialoja arra a következtetésre jut. hogy nem szükséges és nem is hasznos mesterségesen felvetni az ilyen kérdéseket. Van ugyanis elég sok nehéz kérdés, leleslogjs ujabb nehézségeket keresni. Veszélyes lenne megkérdezni az állandó bíróságot, sot talán kellemetlen lonne az a bíróságra nézve. Végeredményben, ha a felelet nem tetszenék a közgyűlésnek vagy a tanácsnak, akkor a két testülotokozott összeütközés támadna; ezt minden áron el kell kerülni, mert ez ártana a biróság tekintélyének. Mindezek alapján Scialoia arra kéri a svájci delegációt, vizsgálja meg, nem volna-e helyesebo, ha visszavoinná javaslatát és azt későbbi időre nalasztaná. Ha majd felmerül olyan probléma, amely megoldhatatlannak tűnik e remédium nélkül, akkor lesz majd helyénvaló, hogy módosítást nyújtsanak be az egyezségokmányhoz és meghatározzák ebben az állandó nemzetközi biróság megkérdezésének módját. Ma azonban felesleges, hogy elébemenjenek a nehézségeknek. Sir Cecil Hurst brit delegátus szerint tisztázni kell előbb, mi a természete az állandó biróságtSl kért szakvéleménynek. Az előtte felszolalt delegátusok saját hazájuk jogi szokásaira gondoltak, amikor azzel a kérdéssel foglalkoztak. Angiiában más volt a jogi fejlődés. Ott a Privy council jogi bizottsága szakvéleményeinek igen előkelő szerepe van; nem a biróság felfogásának tisztázására szolgálnak, hanem arra, hogy megoldáshoz juttassanak hosszú idő óta függőben maradt ellentéteket. /Folytatása következik./