Napi Hírek, 1928. szeptember/1

1928-09-10 [0186]

- Ezen az ut on kivan haladni a kormány a maga szociálpolitikai elgondolásában, mert azt akarjuk, hogy aki beletartozik ebbe a nemzetbe annak ne legyenek fájdalmas igazságtalanságai, méltatlan sérelmei. Erre az igazságtal anság-megszünteté

r re, erre a gyógyitó simogatásra tc rekedtünk azokkal a t ö rvé n yalko tá sakká 1, amelyekben a munka kép telén üregekről, a munka rokkantjairól, az özvegyekről és árvákról, továbbá a munka sebesültjeiről és a betegekről kívántunk gondoskodni. Tudjuk, hogy nem nyújtottunk ezekkel az alkotásokkal annyit, hogy abból kalácsra telne, hiszen ez nem áll módunkban, de biztosítottuk szánukra a becsületes kenyérdarabot. /Tan 3. / -Erre a gyógyitó, társadalomsimogató munkára mintfon nemzetnek szüksége van ha biztosítani akarja jövőjét, de százszor inkább szükségünk van erre nekünk, 'magyaroknak, akik súlyosan sebesült vadként magunkra maradtunk, akiknek testvéreit szakitották el, akiknek országát darabolták szét s akik alig maradtunk itt néhánymillió:-yian. - Minden magyar lélekhez szól ez a kiáltásom: Magyarok, testvé-ek, vigyázzatok minden magyar erőre, minden magyar vércsöppre, tálcarokoskodjatok minden magyar emberrel és minden magyar értékkel, legyen az fejben, szivben, vagy dolgozdfícézben. Higyjétek el, hogy minden erőnk érték és kincs, tehát takarékoskodjunk egymással! Ke gondoljon itt senki pusztán önmagára, hanem szakadatlanul gondoljon magyar testvéreivel is. Akkor megyünk át a szociálpolitika legnemesebb részébe, ha megér t jük, hogy még vagy kilencven esztendőig senkinek sem szabad ebben az országban csak magára gondolnia, csak magának élnie* Hiszen ugy is annyi drága magyar élet megy veszendőbe. ' ' Vannak, akii maguk dobják el maguktól az életet* Nemcsak mint pap, nemcsak mint Isten szolga j a harcolok az öngyilkosságok ellen, hane m mint magyar ember is, mert az fingyi lkos ság nemcsak Isten ellen való vétek, hanem súlyos bün a nemzettel szemben is hiszen minden magyar élet először az Istené s azután a nemzetéi /Hosszantartó taps./ - Sok magyar emberre rótt szűkös életet, nyomort a tragikus magyar sors, akiken pillanatnyilag minden akaratunk és törekvésünkmellett is alig tudunk segiteni. De ezek felé a szerencsétlen magyar testvéreink felé ezt kiáltom: Ha nyomorúságban, hát nyomorúságban, ha rongyokban, hát rongyokban, de mégis próbáljanak meg élni, mert az élet mégis csak élet és pedig nemcsak azé, akié, hanem a magyarságé isi S ki tudja, „. vájjon nem takar -e az ő rongyos köntösük nagyobb magyar szivet, rongyos kalapjuk nemesebb és értékesebb magyar elmét, mint sok bíborban született ember ruhája és kalapja. Nin-sen fontosabb feladat ma a magyarság számára, minthogy takrrékoskodjunk egymással, hogy ez a nyolcmillió magyar olyan szétverhető tlen tömbbé váljon, mintha az ózdi gyárban vasból Öntötték volna. Csak igy tud ké sz erlállania ez a maroknyi nemzet további munkára, életre, küzdelmekre és ha"Tcell a halálra is száz éven keresztül. Neveljük az utánunk jövő nemzedéket is ebben a szellemben, hogy elviselhesse azokat a terheket, amelyeket a magyar sors reáróhat. Ha ezt a szellemet megőrizzük, akkor minden paktumnál nagyobb és erősebb paktumot kötöttünk a sorssal Magyarország feltámadására. «• miniszter szavait gyakran szakitotta meg percekig tartó lelkes ünneplés. /Vége következik./