Napi Hírek, 1928. június/1

1928-06-03 [0180]

i Karcagi tudósítás

1 . folytatása. II./ Túlságos előnyben részesítették a nemzetiségek lakta vidékeket a színmagyar vidék rovására s túlfejlesztettek a fővárost a vidék kárára. Mindakettő keservesen raegboszulta magát. Trianon elvette tőlünk a nemzetiségi területeket s ,itt maradt az Alföld népe iskolák nélkül. Kulturpoliti kus nem kifogásol hatja azt, hogy főváros létesüljön, hiszen a művelődés 'teljes kifejlődéséhez az országnak szüksége van egy nagy városra, ez azonban nem Aí.i.;.j.i.'ii..t' mehet a vidék elsorvasztásáig s nem jelentheti azt, hogy az országnak csak egy központja legyen. Keservesen láttuk 1918-ban és i 19-ben azt hogy ez a niba hova vezet. Pótolnunk kell tehát egy kornak alapvető hibáját s fokozott kötelességünk ez akkor ha történelmi visszapillantást vetünk. A háború «lőtt Törökországban jártam s ott vásárosanokszerü épületeket mutattak, amelyeket az öregek ott még a magyarok városának neveztek, mort ezekben kereskedtek a magyar rabszolgákkal. Balsorsunk következtében az alföldi magyar áruvá lett s amikor a törököt kiűztük, azt lehetett gondolni, hogy minden bajnak vége van. ..».'••••••- I. Lipót császár azonban eladta a Jász-Kun-terűié tekét a németnek s e vidék népének elődei annak idején ötszázezer rénus forintot fizettek, hogy visszanyerjék függetlenségüket. Ezt a nagy áldozatot a nemzetnek valamiképen viszonozni kell s mi lenne ennek nemesebb módja, mint az, ha az állam idejön és iskolákat épit. Nekünk nemcsak a folyók árja és a szikes talajok ellen kell küzdenünk, hanem a kultúráért is , hogy cscüálatos?n "dolgos és tehetséges fajunkat áltudás erejével versenyképessé tegyük a népek nagy versenyében. Mindig ismétlem és _hangsúlyozom - hogy minél mélyebben belekerüljön a köz* tudatba - azt az igazságot, hegy a közművelődési kérdések ma nemcsak kulturális, hanem megélhetési, gazdasági, földművelési ós ipari kérdések is. Ezért elhatározta a kormány, hogy meg sem áll addig,amíg nyolcezer tantermet és tanítói lakást nem épit elsősorban a Nagy-Alföldön. Becsületnek és tisztességnek tekintem, hogy a város felvirágoztatása érdekében a kultúra eszközeivel dolgozhatom, ügy tekintsenek mint munkatársat, mondják meg kívánságaikat, hogy azután már ne . .v:-.*^ . beszélnem kelljen, hanem cselekednem. Percekig tartó ünneplés fogadta a miniszter szavait. A közgyűlés a polgármester zárószavai után a Himnusz eléneklésével ért véget. Utána a miniszter az egyházak, az iskolák s különböző egyesületek üdvözlését fpgadta.J arra válaszolva örömmel emlékezett meg arrÖl, hogy a városban a vallásfelekezetek között a legteljesebb egyetértés uralkodik. Sohasem volt erre nagyobb szükség mint ma - mondotta - mert a nemzet az elért eredmények ellenére is lábadozó beteg s mint ilyen természetesen ingerlékenyebb*. Vájjon mit csinálna egy magánember, ha betegszobájában a rokonok vitát rendeznének? A lábadozó nemzet sem birja el a felekezeti meghasonl ásókat

} ezért a legnagyobb öröm tölti el, ha azt hallja, hogy a felekezetek békés egyetértésben működnek ugyannak a nagy célnak érdekében, A felekezetek törekvéseit szívesen felkarolja, mert az a meggyőződése . hogy a hitvalláson nyugvó iskolákkal sikeresebben szolgálhatjuk a kultúra ügyét, mint ugy, ha kikapcsoljuk azt az erőt, amit a vallás képvisel. Végül himpíilyozta. hogy az értelmi neveléssel párhúzsamosan '• az erkölcsi és a testnevelést is fel kell karolni. /Folytatása következik./ ORSZÁGOSLP-ÉLTÁR K. szekció