Napi Hírek, 1928. június/1
1928-06-12 [0180]
§ Ö e n f, június J./Magyar Távirati Iroda/ A mult év novemberében néhány ukrajnai származású litván lakos beadvánnyal fordult a népszövetséghez. A beadvány, amelyet huszonegyen irtak alá, elmondja, hogy a kérvényezők eredetileg ukrajnaiak voltak; 1910 és 1912 között Kiewet elhagyva ' Suvákiben telepedtek meg. ahol földet vásároltak. Amikor Litvánia független ország lett a helyi rendőrség azt a kérést intézte hozzájuk, hogy vegyék fel a litván állampolgárságot. Ehhez Ők hozzá is járulták és magukat azontúl litván állampolgároknak tekintették. A litván kormány azonban kevéssel utébb kijelentette, hogy ők idegenek és hogp a köztársaság lefoglalja földjeiket. Ez meg is történt, noha az érdekeltek ismételten tiltakoztak. A földeket és a házakat a litvánok között osztották ki. A kérvényezők \ ilyen módon a legnagyobb nyomorba jutottak. A kérvényezők hangsúlyozzák, hogy azok a litvánok, akik hozzájuk hasonló * . körülmények között vásároltak földeket, háborit ;atlanul megmaradtak birtokuk'élvezetében; 5 ellenük csak azért jártak el igy, mert ők ukrajnaiak. A beadvány körül érdekes vita fejlődött ki. A főtitkár ugyanis' azon a véleményen volt, hogy a kérvény megfelel azoknak a feltételeknek, amelyeket a kisebbségi kérvények ügyében elfogadott 1923 évi szeptember 5,-i tanácshatározat a kérvények elfogadhatóságára nézve előir. Ezen az alapon a főtitkár a mult év decemberében a beadványt megküld) tte •*• esetleges észrevételek előterjesztése céljából - a litván kormánynak . A litván kormány azonban kétségbe vonta a kérvény elfogadhatóságát, mire a főtitkár - az emiitett tanácshatározat rendelkezéseihez alkalmazkodva - az elfogadhatóság kérdését a tanács akkori elnöke - Urrutia elé terjesztette. A kérdésről szóló j elentésben ; amelyet a népszövetségi tanács elé:"térjesztettek ; Urrutia beszámol arról hogy az ügyre vonatkozó ^okmányok megvizsgálása után arra a következesre jutott, hogy nem állják meg helyüket azok- az indokok, amelyeket a litván kormány a kérvény elfogadhatatlanságának igazolása céljából felhozott. Amikor a litván^kormány ezt megtudta, a főtitkárhoz intézett levelében azt a kérést terjesztette elő, hogy tűzzék ki a tanácsülés'napirendjére ama "panaszok elfogadhatóságának kérdését, amelyek a nyelvi, faji vagy vallási kisebbséghez nem tartozó személyektől származnak? Az 1923 évi szeptember 5.-i határozat, amelyre a litván kormány hivatkozik, kimondja, hogy az érdekelt állam kívánságára az eljárás kérdése a tanács napirendjére tűzhető. A tanácsnak tehát most - mondja Urrutia - döntenie kell abban a kérdésben, vájjon a kérdéses kérvény elfogadható-e. Urrutia megállapítja hogy a kérvény megfelel mindazoknak a feltételeknek, amelyeket az 1923 évi szeptember 5.-i tanácshatározat előir. Ezzel szemben a litván kormány arra az álláspontra helyezkedik, hogy a kérvény nem vonatkozik a szerződéseknek megfelelő kisebbségi védelemre. Urrutia nem osztozik ebben a felfogásban. A kérvényben ukrajnai származású személyekről van sz°, akik litván állampolgároknak vallják magukat; a litván kormány nem vonta kétségbe az illetők litván állampolgárságát. Másfelől az 1922 május 12.-én tett nyilatkozatban a litván állam kötelezte magát, hogy valamennyi állampolgárát egyenlő jogúnak tekinti; ezt a kötelezettséget a nyilatkozat a népszövetség védelme alá helyezte arra az esetre, ha faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekről van szó. Kétségtelen tehát, hogy a kérvény a kisebbségi védelemre vonatkozik. /Folytatása következik/ ORS ZÁ G OSL,-<LTÁR
