Napi Hírek, 1928. május/1
1928-05-11 [0178]
i kJ i , ' st ' v fk pénzügyi bizotiság ülésének folytatása./ Vhlff Károly helyeselte a fogyasztási adók kezelésére vonatkozó jogszabályok hivatalos összeállítását, kifogásolta azonban, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyek megengedik, hogy a pénzügyminiszter a jelenlegi jogszabályokon akár alaki-jógi, akár'anyagi-jogi módosításokat tegyen. Kérte, hogy minden egyes elidegenített állami ingatlant soroljanak fel a javaslatban. Kifogásolta azt, hogy a rendőrség költségeinek egy reszet áthárítsák a városokra.; • - A költségekbusz százalékos áthárítása elviselhetetlen terhet jelent a városokra. Helytelenítette, hogy a javaslat a belügyminiszter diszkrecionális jogába utalja annak megállapítását, hogy egy-egy város mekkora összeget viseljen. A hadikölcsönkárcsullak segélvezésénál se'tartja helyesnek, hogy a kormány diszkrecionális jogától függ a segélyezés. Statisztikai adatok ' hiányában n;m lehet elbírálni azt. hogy vájjon a felvett 6 millió pengő sok -avagy kevés összeg-e. A 10.000 koronás kezdő határértéket tulmagasnak tartja és kéri annak leszállítását. Wolff Károly végül is a tízezer'koronás minimális jegyzési határnak ötezer kornára való leszállítását kérte, feltéve, hogy az állam pénzügyi helyzete ezt lehetővé teszi. Eddig abban a reményben volt, hogy az árvák hadik^lcsönkárosultjait külön törvényben segélyezik. Feglepi ot, hogy ezt a kérdést is a karitativ segélyezésre felvett nat millió pengő keretében és a felhatalmazási törvényboa intézik el. Kérte, hogy az árvapénztárak károsult jait külön törvényben és erre a célra külön felvett öszszegből segélyezzek. Eeck Lajos hangsúlyozta, hogy gazdasági talpraállásunk a magángazdaság talpraallitásától függ. Annak, hogy idáig jutottunk, legfőbb oka'az, hogy nem tudtunk számolni a háboruckozta változásokkal és nem szerveztük'at egész gazdasági életünket. Amig egyfelől nem tudtuk belső fogyasztóerőinket fokozni, másfelől nem gyarapítottuk kiviteli lehetőségeinket, sőt fegyelmezetlenül belső fogyásztásunkbói mind többet engedtünk át az importnak.' Az import óriási növekedésének a társadalom szervezetlenségén kivül az ipar tőkehiánya a főoka. Nem haladunk kivitelünk megszervezésében, fontos mezőgazdasági terményeket importálunk, olyanokat, amelyeket itt bent is termelhetnénk és eltűrjük, hogy mezőgazdasági kivitelünk ez évben 75 millió pengővel csökkenjen. A mezőgazdasági exportnak legfőbb akadálya,a külföld ellenséges vámpolitikáján és a mi sokszor hibás tarifapolitikánkon kivül az is, hogy sem minőség, sem ár tekintetében nem tudunk versenyt állani a külfölddel. Meg kell szervezni termelésünket és kivitelünket, meg kell teremteni végre azt a szervet, amely kínálatunkat a külföldi kereslettel összhangba hozza. Ugy a mezőgazdaságnál, mint r z iparnál és kereskedelemnél a termelő tőke hiánya áll mindenütt < a fejlődés útjában, ezért a hitelforrásokat ki kell mélyíteni. A Nemzeti Eank és a vidéki pénzintézetek kamatlába közötti -óriási különbséget ki kell küszöbölni. Egy uj kamattörvény és a kisintézetek fúziójának mindenképen való siettetése nagy eredményeket hozhat. /Folytatása következik./
