Napi Hírek, 1928. április/2

1928-04-28 [0177]

/ 3-peiri és kereskedelmi küldöttség Vass minisztérnél I.folytatás/ Az if>ari és kereskedelmi érdekeltségek olyan fundamentumai a főváros életének,amelyéknek épségben tartásat és felkarolását a főváros vezetősége kötelességének tartja s ezért vállalta e küldöttségnek a miniszter e_lé valé vezetését. Az iharos-és kereskedő-embernek ugyv-szól­ván legértékesebb vagyona a jóhirnév mellett boltjának fekvése es annak a felek részéről történt megszokása. Ha régi helyiségéből kimozditják,ez esetleg teljes tönkremenetelére vezet, A kormány rendkivül alapos meg­fontolással és óvatossággal készitette^elő a szabadforgalomra való átmene­telt és mindent megtett, hogy a visszaéléseket lehetőség szerint megakadá­lyozz* s ez az átmenet nagyjában súlyosabb rázkódtatás nélkül meht is vég­be. Mindamellett vannak olyan zavarok ez átmenettel kapcsolatosan, amelyek bizonyos fokig^ aggasztóak. A küldöttségben képviselt érdekeltségek a leg­kirívóbb konkcst eseteket memorandumban foglalták össze ,amelyet átnyújta­nak a miniszternek, kérve 5t. érvén^esitee * . ** f befolyását,, hogy ahol a panaszok valóban indokoltak, azok lehetőleg orvoslást nyerjenek. Hasonló értelemben szólalt fel a küldöttség nevében Mészáros Győző/ aki hangsúlyozta, hogy csupán a legkirivóbb eseteket sorolták fel em­lékiratukban, ezek az önben nagyjában az általános helyzetet is tükröztetik. Ha a helyzet igy tart tovább, akkor teljesen elviselhetetlenné válik az iparos-és kereskedő-rétegekre, Kxrte a minisztert, vezényeljen álljt a túlzások terén, mert különben a kereskedelem és ipar egyetemes érdekei kerülnek súlyos veszedelembe, Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter válaszában kijelen­tette^. hogy egyelőre nem tud lényegben nyilatkozni a kérdéssel kapcso­latosaiig mert nem ismeri a panaszok méreteit. Egyes esete^b.e/ ; megnyilatko­zó túlzásokról neki is van tudomása/de nem tudja,vájjon az indokolt panasz­eseteknek mekkowa sorozatával állunk szemben.Nyilvánvaló, nogy minden nagy átmenet, mint a miijen az üzlethelyiségek felszabadítása is volt, zökkenők­kel jár, mert e nélkül el sem képzelhető. De magát az átmenetet tenné le­hetetlenné/ha az indokolt panaszeseteknek olyan sorozata merülne fel, amely valóban komolyan veszélyeztetné egyes gazdasági érdekeltségek hely­zetét. A kormánynak nem feladata, hogy belenyúljon a magángazdasági élet­be - hacsak okvetlenül nem szükséges, amikor ezt a törvény erejével megteheti de nem is szándéka ezt megtenni. Kétségtelen azonban, hogy igyekeznie kell a termelő és fogyasztó között beálló aránytalanságok, elsimítására és enyhítésére. Visszatérve a kérdés jogi oldaléra: az üzlethelyiségek felsza­badítása az^egész vonalon megtörtént. Ezúttal nem akar részletesen nyilat­kozni azokról a nagy gazdasági indokokról,amelyek erre a kormányt késztet­ték,^ azonban ráirányitja a figyelmet arra, hogy a szanálási törvény,amely e kérdéssel foglalkozik, szintén két részre osztottaafelszabaditás tekin­tetében a bérleményeket: üzlethelyiségekre és lakásokra, tízek felszabadí­tana tekintetében két terminust is megszabott. Igaz, hogy a terminusok egyikét sem tudtuk betartani, de magának a törvénynek szelleméből kiderül az, hogy ha akár,egyik vagy másik kategóriában megtgrtént a felszabadítás, akkor a kormány többé nem élhet azzal a felhatalmazással^ hogy egyes gazda ságilag gyengébb egyének védelme oéljébói újból korlátozó intézkedéseket alkalmazhasson. Vagyis ha akár a bolthelyiségek,akár a lakások terén az általánqs felszabadítás már megtörtént, akkor kialudt a kormány ama fel­hatalmazása, hogy hozzányúlhasson e kérdésekhez. /Folyt, köv./

Next

/
Thumbnails
Contents