Napi Hírek, 1928. április/2
1928-04-23 [0177]
/A péosi Maurinum alapkőletáteli ünnepélyéről szóló tudósitás II. folytatása/ - Felszólalásom elején jeleztem, hogy elmúlt a közvetlen veszedelem a vidéki egyetemek felől. A végleges konszolidáció azonban máe: nem következett be, pedig ennek bekövetkezése nagy _ _ y- nemzeti érdek. Vegyük csak a pedagógiai • szempont okát. Kérdem: egészséges állapot-e a budapesti ••>. mammut-egyetem? Kérdem: egészséges állapot-e az, ahol a tanár a hallgatóknak százával, néha ezrével áll szemben? Kifejlődhetik-e ilyen miliőben az a közvetlen viszony tanár ás tanitvány között, amely nélkül pedig nincs is oktatás? Amely nélkül lehetséges ugyan a tömegtanitás, de elképzelhetetlen a közvetlen kapcsolat a laboratóriumokban, klinikákon, szemináriumokban tanár ás tanitvány között 9 Ezért van szükség arra, hogy .• a magyar felsőoktatásnak is olyan fókuszai legyenek, ahol a tanár kevésszámú növendékkel áll szemben és igy fenntarthatja velük a közvetlen kapcsolatot. -De ezenkivül azt hiszem, hogy a fejlődő és kialakuló ifjú jellemnek nem kedvez a nagyváros légköre. A milliós nagyvárosban nemcsak' fényes paloták, kivilágított utcák vannak, hanem mély árnyékok és sötétségek is. ^zeke^n a sötétségekben ott leselkednek a kisértásek, amelyekkel szemben az ifjú nemzedék - mar csak tapasztalatlanságánál fogva is - természetesen sokkal kisebb ellenálló erővel" bir. - Ilyen körülmények között én innét is azt mondom a vidéki magyar szülőknek , hogy ha nem műegyetemről, illetve művészeti vagy más olyan intézményről van szo, amely csak Budapesten található, inkább küldj ék ^gyermekeiket a vidéki városoknak szükségképen erkölcsileg egészségesebb légkörébe. Akkor nyugodtak lehetnek, hogy ott gyermekeik egyenletesen fognak fejlődni. Nagy pedagógiai érdek követeli a vidéki egyetemek felvirágoztatását . - A klasszikus liberalizmus kultúrpolitikája - hiven alapelvéhez ezen a téren is a •»'**'"' "laisser fairé, laisser passer" álláspontjára helyezkeaett. Azt mondották, hogv elégséges az, ha az állam fényes palotákat emel az egyetemek számára, j ol felszereit klinikákat, laboratóriumokat, könyvtárakat bocsát rendelkezésre, - a többi már a társadalom dolga, a szülők dolga, a karitativ egyetsületek dolga. Megfeledkeztek arról, hogy ez a társadalom meglehetősen erőtlen volt és atenge 'mi a valamit a társadalomnak annyit jelentett a gyakorlatban, hógy nem történt semmi. Ennek ' . volt az eredménye, hogy bizonyos időpontig - még az én if jukoromban i s - egyedüli diákjóléti intézmény / E ; Jeep en a kávlénáz volt.^ /Derültség/. Ennek volt a következménye az #ulaj donJ> is, hogy a diákság belesodródott a politikai mozgalmakba, hogy a fiatalság többet volt az^egyetem falain kivül ás hogy a diákságon bizonyos szomorú magárahagyatottság vett erőt. w » - Ekkor lépett fel a magyar közéletben egy férfiú,: G-lattfelder Gyula püspök ur /lelkes éljenzés/, akinek neve a magyar kultúrában dicsőséges fejezetet.' jelent, ö volt az, aki az angol viszonyokat tartva szem előtt a Szent Imre Kollégium megalapításával megteremtette Magyarországon az első ragyszabásu kollégiumot. Mindazok a kollégiumok, amelyek később keletkeztek, az ő kezdeményezésének voltak tulaj donképen gyümölcsei; az ut- • törő munkát , az eszme felvetését és az akkor még kevás megértést tanusitó társadalom megnyerését az ő buzgalmának, előrelátásának és vas akaratának köszönhetjük./Élénk tetszés/
