Napi Hírek, 1928. március/1

1928-03-02 [0174]

§ A Magyar Ujságirok Egyesülete elnökségének megbízásából az egyesület ügyésze dr. Bálint Artúr eljárt az igaz ságügymini szteriumban abból a célból, hogy a megjelent amnesztiarendelettek kapcsolatban a sajtót ás az újságírókat érdeklő kérdésben tájékozódást nyerjen. Az egyesület elnöksége értesiti a szerkesztőségeket és az. egyesület tagjait, hegy az amnesztia ügyében az egyesület ügyésze dr. Bálint Artúr az egyesület irodájában páteken szombaton és a jövő hét kedd és pénteki napjain déli 12 és 2 óra között a tagok rendelkezésére áll és a kívánt felvilágosításokat meg fogja adni. Pro d o n. o . A Magyar ujságirok E

c

yesületének elnöksége kéri a szerkesztőségeket. hogy a fenti sorok tartalmát tudomásul venni s a szerkesztőségi köteléken kívül álló hirlapirók érdekében lfijp jukban közölni szíveskedjenek. § 0 s 1 o

} március 2. /Magyar Távirati Iroda/ Hans P. Lödrup kiváló ismert publicistának a magyar optásnügyről legutóbb irt cikke'n*x#7 visszhangot keltett a norvég sajtóban. A norvég közvélemény helyesléssel fogadta a tudós publicista fejtegetéseit, melyekben leleplezte a román intrikákat, azonban akadt olyan hang is, amely az oslói román főkonzultól kapott adatok alapján a románok védelmére kelt. Ilyen volt Hans Mohr középiskolai tanár semmi szilárd alappal nem biró cikke, amelyet Hans P. Lödrup az üftenposten egyik legutóbbi számában a külföldi jogtudósok véleményére támaszkodva alapos érvekkel cáfolt meg. Lödrup idézi Pillét és Lapradelle francia professzorokat, azonkívül Borah an erikai szenátor-bestédének egyes kiemelkedő részeit. Lödrup ismét bátran kimondja, hegy az egész román földreformtörvény alkalmazása Erdélyben csak arra való volt, hrgy az erdélyi magyarságot kifossza és a magyar birtokosokat koldusbotra juttassa. Donto bizonyítékul hozza fel végül Undén volt svéd külügyminiszter tanulmányát, melyben a magyar igazság melle 11 tört lándzsát. Legujaeean az Aftenposten-ben Gregers ^Gram norvég jogtudós az I.:stitit de droit international tiszteleti tagja és a hágai döntő"biróság éveken át volt tagja, áttekintő tanulmányt irt a magyar-román viszályról. Rövid összefoglalásai adta az egész kérdésnek s megvilágított a Románia jogellenes cselekvését, mellyel az ügyet mindenféle kifogással el akarja vonni a semleges döntőbíróság hatásköréből. További fejtegetéseiben a népszövetségi paktum_erre vonatkozó paragrafusaira, valamint a békeszerződések rendelkezéseire támaszkodva kimondja hogy a népszövetségnek igenis kötelessége a döntőbíróságok működéséi lehetővé tenni. Ha azonban a szerződő felek vármelyike előre kivonja magát a döntőbíráskodás alól, ezzel aláaknázza az egész döntőbírósági intézmény tekintélyét. Ilymódon a viszályok elfajulását sohasem lehetne megakadályozni. A népszövetségnek* nem^szükséges most jogi diszkussziókba bocsátkoznia, hiszen ezt a kérdést a hágai döntőbírósági egyezményről szóló 38-ik paragrafus jogilag már /' eldöntötte.- Magyarország különben is felajánlott már egy döntést, melyet azonban Románia elutasított és ezzel épen nem kedvező lényben tüntette fel a román álláspontot. Hiába hozta fel Románia egy csomó jogi szakértő nyilatkozatát; ezek a nyilatkozatok még mindig nem döntik el azt, hogyan mozdítható ki az egész kérdés erről a holt pontról, amelybe beleszorítottak. Végül annak a kívánságának ad kifeiezést, hogy az ügyet tereljék arra a vagányra, amely az egyedüli megoldás felé, a döntőbíróság területére visz.