Napi Hírek, 1928. március/1

1928-03-06 [0174]

fk felsőház közoktatásügyi bizottsága ülésének második folytatása./ Klebelsberg Kuno gróf vallás és közoktatásügyi miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy katasztrofálisnak tartaná, ha minden foglalkozási ágra csak annyi ifjút nevelnénk, amennyire szükség van, mert akkor a leggyengébbeket is alkalmazni kellene. Azt sem tartja helyesnek, hogy a nők szamát korlátozzák az egyetemeken. Ki kell gyógyulni abból a felfogasból, hogy a nagyobb tudás árt. Az intellektuelnkk sokkal megértőbb élettársa a tanult nő. A. magyar nő kérdése különben a trianoni Magyarországnak egyik legnehezebb problémája. Korányi Sándor báró arra mutatott rá, hogy az orvostanhaliga* toknak négyven százaléka nem jár az előadásokra ás a hallgatóknak csak 10_15 százalékát lehet elsőrangúnak mondani. A szelekciónál szerinte is figyelembe kell venni az érettségi bizonyítványt. Akinek csak elégséges bizonyítványa van, azt rendkívüli hallgatóként kellene felvenni és a kötelező kollokviumot kellene tőle megkívánni. Ha azután az első évben megállják helyüket, akkor ezt a két félevet be lehetne számítani nekik, ha pedig nem, ugy az egyetem legalább megszabadul tőlük. A foglalkozások felvételét nem tartja szerencsésnek, mert ezen az alapon olyan társadalmi osztályokat is nagyobb szám illetne meg, melyek nem is tartanak igényt arra, hogy gyermekeiket az egyetemre adják. Teleki Pál gróf a numerus clausust nem közoktatásügyi kérdésnek, hanem a faji antagonizmus kérdésének tartja. Ezt pedig mődositáokkal nem lehet megoldani. A javaslat teljesen bizonytalanná teszi az állapotokat. Addig, amig az elhelyezkedés lehetőségeiben numerus clausus áll fenn, nagyon nehéz lesz megnyugtatni ifjúságunkat. A keresztény ifjúságot nagy számban szorítják vissza még olyan vállalatoknál is,amelyek az államnak szállítanak. A nemzet élniakarásának és akaraterejének kellene ezt a törvényt pótinia. A javaslatot nem fogadja el, mert nem volna szabad módosítani a numerus clausust. Tóth Károly szerint a numerus clausus csak ugy éri el célját ha azt az egyetemi oktatás reformja követi, különösen a jogi és államtudományi karon. A jogi oktatást lényegesen meg kell szigorítani, másrészt közelebb kell vinni az élethez. G-lattfelder Gyula nagy nemzeti problémának tartja a kérdést, . Az ifjúságban nagy a nyugtalanság Jövője iránt és ezt a nyugtalanságot csak ugy lehet eloszlatni, na intézményesen biztosítjuk, hogy az egyetemi hallgatók száma .arányban legyen a szükséglettel. Az évi kontingens megállapítását külön fórumra kellene bízni és a miniszter a különböző érdekképviseletek meghallgatása után állapítsa meg a felvehető hallgatók számát. Berzeviczy Albert átmenetileg szintén szükségesnek tartja az egyetemi hallgatók számának korlátozását, de nem helyesli a korlátozás módját., ürül annak, hogy az előző törvényt hatályon kivül helyezték, mert az csak ártalmas volt az országra. A módosított törvény végrehajtása nagy nehézségekbe fog ütközni. Irodát kell majd felállítani valósággal, mely hetekig foglalkozik a kataszter összeállításával. A törvény végrehajtása körül az egyetemi karokra súlyos felelősség hárul. A szelekciót ;csak a tehetség és az előmenetel alapján kell keresztülvinni. Nem ért egyet a miniszterrel abban, hogy ez antidemokratikus volna mert ében az ösztöndijak odaítélésénél tapasztalhattuk, hogy nagy számmal vannak tehetséges szegény fiatalemberek. A^ol vtatása következik./