Napi Hírek, 1928. március/1
1928-03-04 [0174]
Vé„re jött ide egy főisoán, akinek tegnap adtam át a kormányzó ur őfőrnél tósága kitüntetését / éljenzés és taps/ és aki békét, n--unalmat teremtett Debrecenben. Miért jöttem én ide mint jelölt? r A/,ért mert'' u 0 y éreztem, hogy nemcsak Debrecennek van szüksége az országos politikára és annak • támogatására, hanem' az országos politikának is szüksége van Debrecenre, erre'az ősi kuruc. függetlenségü hajlamú magyar városra^ amely ezt az • irányzatot a jelenlegi politikában is kellő eréllyel tudja és fogja képviselni a jövőben is. Idejövetelemet siker kisérte. Debr e c en 1e lkarolta és magasraemelte azt a zászlót,amelyet képviseltem és tömegekkel sora kozott e zászló alá. Es ha kérdem, hogy mi a titka ennek a sikernek, ugy azt hiszem nekem is részem van benne es pedig azért, mert nem-mint pártember jöttem Debrecenbe, hanem mint egyszerű magyar ember, akinek mindenki számára van mondanivalója; aki nem azért jött,hogy kérjen, hanem, hogy adjon, aki társadalmicsztály, felekezeti es foglalkozási különbség nélkül azt kívánja nyújtani és adni, amit a mai nehéz körülmények között egy kormány adhat és nyújthat. Megértette ezt e város közönsége s az a harmónia, amely oly nagy lépéseket tett előre az országos politikában, itt is megte remtődött. - A világháború és a forradalmak után nagy ellentétek voltak a magyar táráadalomban. Ma óriási haladás van ezek á tá^en. Még a felekezeti nehézségek is szünőben vannak. Hiszen a felekezeti ellentétek nem jellemünkben rejlő dolgok. A magyar természet mindig türelmes volt csak azt kívánta mindenkitol, hogy ismerjék el igazát. Külföldről hurcoltatott be. azokban az időkben a felekezeti viszály. A forradalmak után egy erős antiszemita hullám is volt Magyarországon. Ez reakció volt a háború és a forradalom bizonyos jelenségeivel szemben. Hogy egy anekdotát említsek.. ugy jártunk el mint az az őrmester, aki amikor szemlét tartott a rekruták felett, felekezet szerint csoportosította őket, egyik helyre a római• katolikusokat, a másikra a reformátusokat, a luteránusokat és a zsidókat állította. A végén egy ember maradt és kérdezte t'le, hogy miféle felekezetű. Ez azt válaszolta, hogy felekezet nélküli. Erre az őrmester azt felelte, hogy ad neki öt percet, válasszon magának felekezetet,mert különben beosztja a zsidók közzé. így jártunk mi el a kommunistákkal és, azokkal a forradalmi elemekkel, akik' többé kevésbbé felekezeti alapon állottak, besoroztuk őket'a zsidókiközzé^és együtt ütöttük oket.» A kormány ezt a kérdést mint szociális és gazdasági problémát kezeli, de ellene szegül annak, hogy ebből felekezeti kérdést csináljanak. f • - Nagyot haladtunk, de sokan azt mondjak,hogy lassú a tempó és külpolitikai téren céljainkat csak akkor érhetjük el. ha e,gyik napról a másikra sokkal demokratikusabb politikát inaugurálunk.En a liberalizmust / nem tekintem olyan türelmetlen vállfajnak árpolitikában, hogy ne bocsátana meg egy országnak azt, ha a maga törvényei és organikus fejlődése alapján kíván haladni. Hát olyan türelmetlenek volnának azok, akik a külföldön magukat liberálisoknak nevezik, hogy nem birnák el azt, ha Magyarország nem az ő előírásuk szerint, hanem a maga saját boldogulásának törvényei szerint él? Kérdem, nem volt-e részünk már ilyen frázisokban a Károlyi kormány_ idejében, nem ábrándultunk-e ki abból' a gondolatból, hogy mások diktáljanak nekünk és ne mi magunk jelöljük ki a célt és ütemet,amelyben a célt elérni akarjuk. /Folyt.köv./
