Napi Hírek, 1928. február/1

1928-02-14 [0172]

§ A Magyar Távirati iroda jelenti: Gróf klebelsberg Kuno vallasés közoktatásügyi miniszter a képviselőház mai ülésén nyújtotta be a mu'1*1,^1 ' *.« ¥ , zeum levéltár- %

és könyvtárügy némely kérdásenoktrSzóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat szerves folytatása az Országos i a-var Gyüj teményegyetemben foglalt nemzeti nagy közgyűjtemények, szervezeti viszonyait szabályozó 1922. évi XIX. törvénycikknek, A vidéki muzeumügy rendezésének törvényes alapja eddig még egyáltalán nem volt. A vidéki muzeumok és könyvtárak felügyelete és irányítása ügyében báró Wlassics Gyula 1897-ben l'étesitette az első szervezetet, a Küzeumok és könyvtárak Országos Tanácsát és felügyelőségét alakitva meg.Ez részben főhivatású felügyelők utján foglalkozott a vidéki muzeumok és könyvtarak felügyeletével, a szervezet azonban későbe elbürokratizálódott és ezért Í922-ben az intézmények redukciója alkalmával meg is szüntették. Azóta a vidéki közgyűjtemények gondozását ideiglenesen maga a vallás- és közoktatásügyi minisztérium látta el. Az Országos Magyar Gyűjteményegyetemben azonban a nemzeti nagy közgyűjtemények olyan szervezetet nyertek, amely a múzeum-, levéltár- és könyvtárügy országos irányítására is a legalkalmasabb. Ezért a most benyújtott törvényiavaslat ezt a gondolatot valósította meg azáltal, hogy á Gyűjteményegyetem hatáskörét kiterjesztette a vidéki gyűjtemények felügyeletére és irányítására is. Erre a hivatásra a / Gyüjteményegyetem Tanácoa azért a legalkalmasabb, mert az ország legkiválóbb múzeumi, könyvtári és levéltári szakértői ebben a szervezetben foglalnak helyet. A Nemzeti Múzeum, a * '. Szépművészeti Múzeum, az Iparművészeti : uzeum és az Országos Levéltár főigazgatói és osztályigazgatói hivatalos ügykörükön felül fögj£k a szakmájuknak megfelelő vidéki közgyűjtemények^^ felügyelni. A Nemzeti Múzeum f igazgatója tölti be a főfelügyelői szerepet. A törvényjavaslat a szervezeti kérdéseken felül kiterjeszkedik azoknak a törvényes rendezést már régen váró kérdéseknek megoldására is, amelyek a modern muzoumügy számára nélkülözhetetlenek és amely téren a modern államok kivétel nélkül előttünk jártak, s amely téren különösen Olasz-' ország, Ausztria és Németország példája nyújt számos használható útmutatást. Ez a kiterjesztés elsősorban az úgynevezett ingó műemléke, felkutatását ^és védelemben való részesítését szolgaija. A muzeális értékek védelmének két^ ágazata van: az egyik az emlékek felkutatásának, a másik a magánkézen lévő emlékei, biztosításának kérdése. A felkutatásnak főeszközei a rendszeres ásatások és a gyüjtőexpediciók. Nálunk különösen az ásatásoknak van nagy szerepe. A tudományos ertékü lelőhelyek /őskori és népvándor,„áskori leletek/^ szakszerű feltárását " nagyban akadályozzák az ezek kiaknázására irányuló üzleti és magánvállalkozók és a földtulajdonosok sokszor indokolat-^ lan elzárkózása a muzeális ásatások engedélyezésétől. Ez teszi szükségessé a műemlékek védelméről szóló 1881. évi XXXIX. törvénycikk némely rendelkezésének7országos jeljntőségü régészeti lelőterületek meghatározott _id^-re való kisajátításának lehetővétételét^jvalamint a

/

muzeumok-ásatási jogának kimondását*!és a magánásatásoknak engedélyhez való kötéséti.Mindezeknek a munkálatoknak irányítására a Gyüjteményegyetem Tanácsa kap megbízást. A magánkézen lévő muzeális értékek védelme ez időszer int szintén tökéletlen,mert e téren csak a világháború <?ta pénzügyi szempontból kibocsátó' t rendeletek intézkednek,megfelelő szankció nélkül. Más államok évtizedekkel ezelőtt, az egyházi állam, a hires Lex Pacca-val már a XIX. század elején részletesen rendeznék a műemlékek ügyét. Nálunk mindezideig még az előmunkálatok^ sem vezettek törvényes rendezésre. A rendezetlenség következménye lett páratlan értékű műkincseink ás történelmi emlékeink külföldre való szállítása a magyar tudomány és kultúra végtelen kárára, , 1 fat-titAithCt /

v

%

e következik./ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR