Napi Hírek, 1928. február/1
1928-02-06 [0172]
/ Aoponyi beszéde Széchényi-emléklakcmán. 2. folytatás,-/ Ámde, ha ekép meg kell állapitanunk, hogy ma, midőn Széchényit nélkülözzük, ugy Széchényi is nehezebb feladatok előtt állana, mint aminőkkel ^neki életében küzdenie kellett, ugy ebből a tényből minden következtetést levonhatunk, csak azt nem szabad levonnunk, nogy kétségbe essünk, hogy passzív lemondással vagy keleti fatalizmussal nézzünk a helyzet további fejlődésének elébe. Ellenkezőleg. Azt a római matrónát kell utánoznunk, aki katonafiának, midőn panaszkodott, hogy rovod a kardja, azt válaszolta: Adde gressum! Told meg egy lépéssel; ami reánk alkalmazva igy hangzik: ^Egyenlítsd ki a nagyobb nehézséget nagyobb erőfeszítéssel. Az erőfeszítés"kétféle: politikai és társadalmi; a kettőt egymástól elválasztani ma még kevésbbé lehet mint Széchényi idejében. A magyar nemzet ma nélkülözi egészséges nemzeti fejlődésének sok külső és belső feltételét. Ezeket újból megteremteni a magyar politika feladata; melyről behatóbba* szólni nem tartozik mai összejövetelünk keretébe, de a feladata sikéres megoldásának első feltétéle egy olyan nemzedéknek kialakulása, amely ki tud emelkedni a háború ós forradalom okozta anyagi és erkölcsi züllés vsszélyeiből és valóban alkalmas a nagy erőfeszítésre. Ebben az irányban is nagy és nélkülözhetetlen szerepe van a politika tényezőinek, de nem nélkülözhető, sőt alapvető a társadalom közreműködése, amelyet öntudatossá és fegyelmezetté tenni azoknak a szervezeteknek feladata, amelyeknek egyike a mi kaszinónk is. Sohasem szabad elfelejtenünk azokat a súlyos erkölcsi kötelességeket, amelyeket az a körülmény ró reánk, hegy x>x&kx&pc Széchényi István a^mi alapitónk. Az ő szellemétől kell irányt vennünk. Megemlítem a magyar nemzeti egység és erőkifejtés hagyományos vezértényezőjének, a magyar középosztálynak sulyrs válságát, nagy részének megbénulását. Aki maga is saját létfenntartásáért folytat kétségbeesett küzdelmet, attól n;m lehet várni önfeláldozó munkát másokért; hiszen ő már is árviszonyok áldozata, neki nincs mit önként feláldoznia. De mi itt azokat képviseljük és ezzel nem csapár. ennek a körnek tagjaira célzok, hanem arra az egész magyar intelligenciára, mely haasonló helyzetben van, akiké t el nem nyelt a válság, akik, megfogyva bár, de tettre képes erővel tovább folytathatják a hagyományos vezető munkát. Nekünk kettős munkát kell végeznünk, kettős^felelősséget kell viselnünk. El kell komolyodnunk a feladat láttára, amely alól nem vonhatjuk ki magunkat a haza iránti szent kötelesség megtagadása nélkül. De hogyan felelhetünk meg neki? Magunkban sehogy; csak az egész magyar néppel egyetemben. Vezetni, igen is, kell valakinek és ki v^lna erre hivatottabb, mint a társadalomnak erre évszázados hagyomány által begyakorolt és egyáltalában magasabb műveltséggel biró tényezői? Vezetni -tehát igen , de nem elzárkózóttsággal, hanem ellenkezőleg, terjeszke.' déssel; nem parancsszóval, mely csak külső cselekvést irányíthat, de a lelkekhcz nem férkőzhet, hanem megértéssel és szeretettel. Azt •' a szellemet k;e 11 magunkban megérlelnünk és annak a szellemnek Ijell tőlünk kisugározni, mely a magyar nép legegyszerűbb fiának, a magyar föld megművelő jenek, a magyar ipar munkásának szivébe is behatolhat és ekén megteremtheti azt a nemzeti egységet, amely nem jogi fikció,^hanem élő valósig. Ebben is Széchényi f tanítását kell követnünk, aki már akkor^az 1840-es évek derekán, a kiváltság jogi uralma idejében kiváltságos osztályhoz szólva, egyik munkájában a következő, látnoki szellemmel fjsgixlkxxaii megfogalmazott alaptételt állította fel: "Mindaddig nem lesz Magyarország sem magas állású, sem boldog, mig a népet nem emeljük a nemzet sorába. Azaz: amíg Hunnia külön-külön érdekek által eddig elboncolt, privilegialt tartományból nem lesz közös érdekek által örökre egyesülő szabad erszággá". • *
