Napi Hírek, 1928. január/2
1928-01-23 [0171]
/A belügyminiszter üdvözlése. /Svitovszky Bvla beszéde. \fége./ . tagadoa, nekem is voltak, az. életben ti^ztaegü napjaim, volt madardalom es tavaszom, voltak gondjaim is fajdalmaL$ f nálam is ugy volt, mint minden embernél, hogy az árny követte a fényt, de volt kötelességem es munkám is. ^ em akarok ítéletet mondani afelett, hogy munkámat mikép teljesítettem Istenem, hazám, családom és barátaimmal szemben, de igyekeztem kötelességemet és munkámat mindenkivel szemben teljesiteni. Ez adta meg nekem azt, amit át akarok vinni az ötven év határán és amit egész életre meg akarok tartani magamnak. Az elmúlt félszázad nagy kincset adott nekem, a tiszta és nyugodt lelkiismeretet. Lehet hogy töblet és jobbat is tehettem volna, de megtettem mindazt, amit gondoltam, hogy megtehetek és meg kell tenni. Az, hogy az életben eddig tudtam emelkedni, nemcsak.az- én érdemem, hanem annak tudható be, hogy mindenütt voltak munkatársaim, s ez volt ereje munkálkodásomnak. Csak az ő együttmunkálkodásukkal, szeretetükkel és bizalmukkal egyetértésben lehet megoldani azokat a nagy feladatokat ás programokat, amelyekre vállalkoztam. Azt, hogy magasabb méltóságból jöttem ide ; szintén csak a közigazgatás iránti szeretetem tette• éá magát a nagy közigazgatási reformot'is szeretettel kívánom megoldani. A közigazgatáson keresztül élheti a polgár az éleiét, s amilyen a közigazgatási oly szeretettel tudunk népünkhöz közeledni. Ha jósápot és szerétetet viszünk bele„ megoldottuk ezt a kérdést, de aki nom ebben keresi a kérdés megoldását, a közigazgatás problémáján sohasem fogj áttudni megoldani. Azok, akik a kérdés megoldásától felnek, legyenek meggyőződve arról, hogy kulcsot kapnak az emberek szivéhez, kulcsot, amely nélkül ezt a kérdést megoldani nem lehet. Amikor megköszönöm üdvözlésteket, Nektek sem kivánok mást és jobbat az életben, mint anyugodt és tiszta lelkiismeretet. Fivánom azt, hogy unkásságtoktól ne csak magatoknak legyen .haszna, hanem a köznek is, mert CS S' & u }~^y en munkásságból lehet országunkat mai lecs önkit ott ságiból és nehéz nelyzetéből olyan piedesztálra emelni, amely mindannyiunk" vágya. Mert oly-;n országot szeretnénk,amely a legjobü minden országok között és amely vomzóerővel bir min: azok felé, akiket magunk között szeretnénk tudni. Talán nincs emberi élet, amelyken jót ne lehetne találni. Arra kérlek l érmeteket, hogy szerény életemből vegyétek maratoknak okulásul azt ami jo volt és amit becsülendőnek tartatok benne. Ha találtok benne jót, kövessetek, # ha nem, forduljatok el tőle* kívánom Nektek ugyanazt, amit Ti kívántatok énnekem, legyetek boldogak, szeressétek családotokat, maradjatok hűek hivatásotokhoz és szeretettel dolgozzatok hazátokért. hosszantartó taps és éljenzés fogadta a miniszter szavait, akinek ezután Sztranyavszky Sándor államtitkár átadta a minisztérium tisztviselőkarának ajándékát e y bieoermeyer-korbeli ezüstkancsót, a magyar ötvösmunka remekét. A belügyminiszter ezután Ripka Ferenc főpolgármestert, Sipőcz Jenő Polgármestert, Folkusházy Lajos és Busáth János alpolgármestereket, osupor József és Lerczell Jenő tanácsnokokat fogadta,' akik a főváros üdvözletét ^ tolmácsolták. A folyamőrség nevében Wuíf Olaf, a folyamőrség főfelürvelője és Iraun-vümmer Viktor, a folyamőrség osztályvezetője üdvözölték a minisztert. Az államren. őrség' Jó'kivánáta ít lejtegh-iiuszágh Likiás főkapitány és Andréka Károly főkapitányhelyettés tolmácsolták.
