Napi Hírek, 1928. január/1
1928-01-14 [0170]
/Cadorna-Krafft levelezés. Folytatás./ Krafft von Delmensingen következő levelében a legnagyobb elismeréssel szól a védelmi vonalnak az áttörés után történt megszervezéséről s azt mondja, hogy "igen nehéz és fölötte csodálatraméltó nagystilü döntés volt az, amikor ugy * határoztak, hogy a közelebbi Tagliamento-menti védelmi vonalról lemondva a hátrább fekvő Piave vonalat választották. r ' Sajnos - irja tovább Krafft Cadornának - Excellenciád nem szerezte meg nekünk azt az örömet, hogy a védelmet a Tagliamentonál és ne a Piavenál szervezze meg. Ránknézve semmi..s^MKlett volna kellemesebb, mintha az elsőt választja, mert teljesen meg voltunk győződve, hogy az olasz hadsereg a súlyos csapást a Tagliamentoig nem tudja kineverni. Krafft von Delmensmgen'tábornok ezután a két ország akkori politikai viszonyaival foglalkozik s azt állítja, hogy Németország azért ment tönkre, mert^a háború egész ideje alatt nem volt olyan kormánya, amely egy-, sége? felfogást és cselekvést tudott volna a német népre parancsolni. Hozzáteszi meg, hogy a katonai igazságszolgáltatás fokozódó gyöngesége előkészítette a talajt a forradalomra. r 'Önök kénytelenek voltak szilárdak lenni irja továbbá Krafft tábornok s ez a szigor volt egyetlen eszköze a siker előkészítésének. Az olasz nép jelenlegi átalakulása a határozott és lelkes Duce vezetése alatt a legjobb bizonyítéka annak, mennyire hiányzott ez a szú gor a háború idején, különösen a liberális kormányok alatt. ' ' Mi - így végzi Krafft tábornok levelét^már az események idején jól megértettük, hogy Olaszországot csak a Piavera való visszavonulás mellett való döntés s a viszszavonulás rendszeres végrehajtása mentette meg. A két hadvezér ezután néhány levélben az áttörésnek a Brenta es a Piave közötti lehetőségét vitatja meg. Cadorna tábornagy nézete szerint ha sikerült is az Isonzó-völgyben az olasz hadsereg demoaalizációjának bizonyos körülményei, között végrehajtani az áttörést, ugyanez semmi esetre sem lett volna könnyű a Brenta és a Piave szük völgyeiben, mert itt már 1916. ota elsőrangú védelmi vonalat rendeztek be. A két tábornok utolsó levelei a Piave-Grappa-vonal hősi védelmevei, a november 6-iki rapallói találkozással, Foch tábornagynak Olaszországba való érkezésével foglalkozik, valamint azzal a meghiúsult kísérlettel, hogy a Val Sugana-ban Trient meghódítása érdekében meglepetésszerű támadást hajtsanak végrejfA levelezés ismertetését lezáró kommentár végül ezeket mondja: Nagy emlékek ezek. Végre nagy igazságokat mondottak ki. Dicsőség mindazoknak, akik hazájukért küzdöttek és zászlóik alatt hősiesen áldozták fel életüket. mint a szombaton r^Lff? t, n ' J^K 14 ' Jó ? sef Förenc dr- királyi herceg, vei An^ kirólvi wSSÍÍ otvene ? lk ^breceni ogászbál fővédnöke, íeleségéa hatdSSok wíS^SS 8 ^!!^ 0 ^ m ^ ? ste 5 ebre ctnbe érkezett. Az állomálcn noWmeftor ff T°Í??rf Had ???5[ Zsigmond dr. főispán, Magoss György dr. ceí^egköszínto ?5íini5 Ó 5 al ^or^gy körletparancsnok fogadták. X főherienzésftfi]L HÍ!4P l Itl 1 fogadtatást maid autón a nagyszámú közönség él1 főhercegi ni? este HH^ h ?f ra ^f**?", a hol a főispánnál szálltig. ' szupén i^résztíesz 7MT^ ™g Jelen, a jogászbálo/és éjfél után a*
