Napi Hírek, 1927. december/2
1927-12-30 [0169]
§ Vass József dr. népjóléti miniszter Szilveszter és újév napját Kalocsán szándékozik eltölteni, elutazása előtt mint a Magyarországi Hirlapirók^Nyugdiiintézetének elnöke még fogadta az intést tisztelgő küldöttségét, amely az újév alkalmából szerencsekivánatait trlmácsolta, A küldöttség nevében Zimmer Ferenc alelnök a következő beszédet mtndotta: Kegyelmes Uram! Elnökünk! eljöttünk, h«gy a Magyarországi Hirlapirók Nyugdíjintézete és a benne egyesülő magyar újságíró-társadalom nevében boldog uj esztendőt köszöntsünk. ^Amikor az idők forgatagában az egyik esztendő leváltja a másikat, elmélkedni szokás a múltról-és. a jövőről. Ha mi visszatekintünk a mi (Nyugdjjintézetü nk/k"b r zel"Télszázad»s~") egykor fényes múltjára, a mai sulyís visé'onybk Jcdzött keblünkből szinte előtör a dantei sóhaj: Nincs nagyobb fáidalom, mint a nyerneruságban visszaemlékezni boldogabb időre. Le^ez a sóhaj csak egy pillatanig tart és elröppen. Mert mi nem vagyunk kicsinyhitnek, nem^is akarunk azok lenni s még a költő mondását is meg akarjuk foraitani: Multunkban van öröm, jövonkben van remény. A most elmerülő esztendő s»ran az Úristen ingyen kegyelméből némi sikereket tudtunk elérni. Sikerült Intézetünket a tetszhalálból felébreszteni és uj életre kelteni. Sikerült Nagyméltóságodban nagy céljainkhoz méltó vezért találni, akinek bölcs, céltudatos es tetterős irányi tása mellett bizakodva nézünk a jövő elé. Ezt a jövőt biztosítani a magyar újságírók egyedül a maguk erejéből nem igen tudják. Ehhez szükségük van-másoknak a magyar államnak es a magyar társadalomnak segítségére is. Es ha alázatos szívvel hálásak vagyunk az Úristen ingyen, kegyel méért, embertársainktól nem ingyen kegyelmet, nem ingyen támogatást kérünk. Mi uiságirók, akik éjt-napot egyoeteszünk, hogy harcoljunk álmagyar társactalom minden rétegének kcxga boldogulásáért, mi megszolgáljuk. Hogy a társadalom tehetősebb része támogatásunkra jöjjön, amikor elaggott és megrokkant társainknak, elhunyt kollegáink özvegyeinek és árváinak a legszerényebb megélhetést^igyekszünk biztosítani, így is elsősorban a magunk erejét akarjuk a végsőig megfeszíteni és ha anyagi erőnk csekély is, ez az eromegfeszités erkölcsi érték s ennek az erkölcsi értéknek latbavetésével indulunk el a küzdelembe. L#*&0~6, L^^^ Ma egy hete hunyta le szemét másfélévtizeden át volt elnökünk, az atyai jóságú Hoitsy'Pál. Előbb azonban még megérte, hogy bepillanthatott a Nyugdíjintézet igéretföidjére. Mi dolgos uiságirók tartozunk emlékének azzal, hogy amit o az ígéret földiének látott, ne legyen délibáb, mely szertefoszlik, ha feléié közeledünk. Az ígéret földjét mi, akik itt állunk Kegyelmes-Uram előtt és azok, akiknek nevében idejöttünk, a munka mezejének nézzük, ''ímolgozni kell és ^dolgozni akarunk, ''unkánkban kérjüK kegyes közreműködését Kegyelmes Uramnak, szeretve tisztelt és nagyrabecsült Elnökünknek, akire az Úristen bőséges áldása száll! jo£ le az előttünk álló ujesztendoben is Intézetünk és mi szegény magyar hazánk üdvére. Vass József dr. a következőképen válaszolt:
