Napi Hírek, 1927. december/1

1927-12-08 [0168]

KÍO&6i Magyar Ta"wtraK Droda Rf ífcfe|bn: *CO&44

/

208-24 285-8433S4TS5 J3mdcipej-t. 12". Uáro/hál-u.- -<0 ^kiadás 1927. december 8. .) óra perc / A érdekében, Hirlapirók Nyagdijegyesületének közgyűlése. Folytatás 12-./ si ke re^meg vívása után feldereng a jobb magyar Magyarországi , amelyeknek Hajnal. - Azt mondotta Rákosi enő, az újságírás fejedelme, hogy az ujságirók valamilyen értelemben cigányok. Ezt en még ő tőle sem szeretném elfogadni, még abban az értelemben sem, amelyet ő adott neki, nevezetesen, hogy bizonyos bohémság a tartalma ennek a fogalomnak. De elfogadom viás értelemben,abban, hogy ti ujságirók valamennyien muzsikusai vagytok a nemzetnek. A cigány közeláll a mi szivünkhöz. Amikor búsulunk ő muzsikálja ki a könnyeket szemünkből, hogy ne maradjanak elsiratlan könyeink. Ha cigányok vagytok a magyar nemzet muzsikásai vagytok, a magyar szomusag hegedűin játszó.tok, hogy ne legyen elsiratlan könnyek mérge a szivünkben és együtt kacagtok velünk, araikor örülni valónk van, jaj nagyon ritkán e csonka országban. - Es ha valaki megijed attól, hogy minő színekre bontja szét az ujságiró a magyar társadalom képét, ne felejtse el azt a fizikai igazságot, hogy a spektrum ilyen vagy olyan mivoltáért sohasem a prizma a fele

r

.lős, hanem a sugár, amelyet a prizma szétont. Ha azt akarjuk, hogy a magyar társadalomnak spektruma más színeket is mutasson, akkor gondoskodni kell arról, hogy a magyar társadalom mivoltában u„ gondolatok és intézmények legyenek, de jaj vigyázzunk arra, hogy a spektrum, a prizma,az ujságiró lelke csakugyan semmi más ne legyen mint- kristály,amelyen keresztül rohan a sugár. — k magyar újságírókat ugy is tekintem amint a szentírásban az egyik próféta tekinti a másikat, a kiQsi a nagyot. A kicsi azt mondja a nagynak, hogy: Custos q.uid de nocte? ür, mondömeg nekem mennyi van még hátra az éjszakából; A magyar ujságiró^és politikus a magyar végzettel sodródik és azt vezetik,a szétrombolt bástya megmaradt egynéhány fokán állanak és állunk valamennyien nehéz magyar őrséget. A síkságon belül él az ország, a^nemzet,amely felénk és felétek tekint és időnkent felharsan a kiáltás: Őrség^mennyi van még hátra az éjszakából, a magyar éjszakából! Hajnalodik-e már, van-e valahol már világosság? Hessegessétek szét ezt a sötétséget, ^ekem mindegy ha tűzvész fénye is, csak világítsátok meg a magyar éjszakát, ha szélvihar is, csak hajtsátok el ezeket a tömény sötét felhőket. Csak azt tudnátok felelni már egyszer vidámabb hangon a nemzetnek felétek rohanó kiáltására. hogy testvérek ne féljetek a végeken, ne búsuljatok, nem sok- van már hatra a magyar éjszakából.' t