Napi Hírek, 1927. november/2

1927-11-18 [0167]

§ B u k a re s ^ t, november 18. Az Ads.verulben Vorniö Tibérius folytatja cikksorozatát s ezúttal az erdélyi vármegyék román igazgatását^ ismerteti. Az az eljárás - ir^a - amellyel a román uralom egy-egy erdélyi vármegyéét egyetlen "főnök" korlátlan hatalmának szolgáltat ki, az egyesülés előtt teljesen ismeretlen dolog volt Erdélyben. A magyar uralom alatt a megye élére ^állitutt főispánnak kivételes tekintélyt adott az, hogy ^mint a kormány reprezentánsa szigorúan vigyázott a presztízs megőrzésére. A terjeszkedő román politika azonban az erdélyi megyék élére olyan "főnököket" küldött, akiknek a régi román királyság területén már talajuk sem volt, A bukaresti^központból szabályszerű megbi|j5 iratokkal felssjerelt "misszionáriusok" árasztották el az erdélyi megyei.et, zsebükben fantaszti44> tervekkel oly vidékek boldogitására,amely ékkel semmilyen kapcsolatuk sem volt*. Se#k az apostolok az ököl uralmának jogán a vármegyék kizárólagos ís mindenható" tényezői lettek. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mit kereétek szek a bizalmi főnökök az erdélyi megyékben, hiszen az ókirályság területe^ is megfelelő terrénum arra, hogy a közjŐ ilyen apostolai zsarolhassanak. A kérdésié* egyedüli fülelet az lehet, hogy a politikai kluhkok központjában divatba jött ajpárthiveket szabályszerű -megbizással a«leigá"itDtt" tartományokba küldeni, hogy ott uralkodjanak és zsákmányoljanak. Még azt sem tették kötelességükké, hogy legalább költözzenek azokba a vármegyékbe, amelyeket igazgatnak, hanem megmaradhattak Bukarestben vagy Focsaniban, ahonnan teljes szabadsággal és hatalommal igazgatják például Mármarost vagy Marosvásárhelyt anélkül, hogy ismernék e területeket. Azonban az ilyen uralmi eljárás nem egyezik meg Erdély hagyományaival, sem mai lelkiismeretével. Akármit mondanak is a magyarokról és ezek érzelmeiről, tagadhatatlan, hogy a magyarokkal többre lehet jutni egyetlen jő szóval mint ezer ilyen kiküldött főnökkel. Ezek a főnökök ugyanis ugy zúdulnak rá az erdélyi, főleg pedig a kisebbségi vármegyékre, hogy halvány fogalmuk sincs arról, mit kell tenniök a közjóért, ellenben rendkívül jót tudják, hogy mit kell csinálníok saját érdekeik előmozdítására, Gsik és Háromszék megyék például már évek óta csak kizsákmányolási területei az ilyen npctrónusoknak". Fantasztikus visszaéléseket követettek el itt, monstre-pereket rendeztek, szenzációs letartóztatásokat hajtottak végre,^de mindig anélkül, hogy akárcsak egyetlen ilyen nör befejeződött volna és elitéltek volna a "bűnösöket", akiket épen e főnökök intervenciójára sürgősen elbocsátottak. Természetes, hogy mind a& a lázitó ocsmányságot, amit ezek a patrónusok itt elkövettek o. kisebbségek a román állam terhére irták. Ez^érthető is, hiszen mindegyik'főnök mint állami kiküldött követi el visszaéléseit. Csikmegye mai főnöke egy ókirályságbeli román Oirdőmérnök, aki állandóan Bukaresten lakik, de Csikraegyében fűrésztelepe van. Ugy látszik, hogy ez a körülmény rendkívül alkalmassá teszi a prefektusi tisztségre . ^Csíkban ugyrsis körülbelül 300 erdőkitermelési vállalr.t vjan, amelyek az óriási vajgónhiány miatt mind kénytelenek voltak üzemüket beszüntetni és munkásaikat^sztlnekereszteni. Egyes egyedül a prefektus ur válla lata megy pompásan, ü bármikor kap vagonokat amikor csak akar. Ilyen körülmények közt természetesen nagyon meg'van elégedve és néha egy félórára be is néz hivatalába, egyébként azonban inkább a vállalatánál tölti el idejéét, Magyarul egyetlen szót sem tud* a vármegyét egyáltalán nem ismeri-Józan ész szerint Önként felmerül a kérdés, mit keres egy ilyen idegen ebbon a magyar vármegyében. A bukaresti kormányok mégis folyton azon siránkoznak, hogy nem tudjak megértetni magukat a kisebbség-ekkel ./MTl/