Napi Hírek, 1927. november/2

1927-11-29 [0167]

/ A pénzügyi és igazságügyi bizottság üléséről szőlő tudósitás folyt./ Ismerve a biztocító intézetek erejét/tudja, hogy az. alaptőke és a vagyon nem játszik nagyobb szerepet. Vannak biztosító-intézetek kisebb alaptőkével és nagy biztosítási körrel .s megfordítva. Az intézetek nyereségéhek megadóztatásához az üzletvitel megvizsgálása volna szükséges. A tiszta nyereséget igen nehéz volna megállapítani és ez nagy zaklatással járna. A biztosítási . stock körülbelül 400 millióra becsülhető. Ezt isje) az 1,200.000 pengő dijalapot figyelembe véve/körülbelül 4 %-os valorizációról lehetne szó. Az adminisztrációt teljesen a felügyeleti hatóság vállalja. Györki Imre kijelentette, hogy őt egyáltalán nem nyugtatta meg az, amit az általános vita óta hallott. Osztja Wolff Károlynak azt a felfogását, hogy a bizottság a szakasszal csak akkor foglalkozhatik komolyon/ha ismeri a statisztikai ada-tokat „A 4 %-os átértékelést nem tartja^komoly dolognak. A külföldi intézetek díjtartalékuk jób-részét nem olyan állampapírokba helyezték el,amelyek elértéktelenedtek;hanem jó magyar koronát szállítottak külföldre, ahol az majdnem teljes értékben valorizálódott. Hajlandó lenne belemenni olyan megoldásba, amely különbséget tesz magyar és külföldi intézetek között. Semmi baj sem származik abból, ho^y idegen intézetek tönkremennek, hiszen ez a csonka ország 80 biztosító társaságot nem bír eí. Ha a nyugdijátértékelési^törvény értelmében ki kellett mutatni azt, hogy az intezetek milyen arányszámban mentették át vagyonukat, erre most is megvan a mód. Bud János pénzügyminiszter kijelentette, hogy Györki nem heterogén kérdéseket tárgyal, amikor abból indul ki, hogy nz alkalmazottak nyugdijának "valorizálását ^ugyanolyan problémának tekintl

t mint az életbiztosi•ési járadék valorizálását és ezért a vagyonra alapit. Akármilyen nagy a nyugdijalap^egy biztosító intézetnél, kis összeg ahhoz képest, hogy az intézet milyen életbiztosítást kötött. Az életbiztosítások szempontjából a vagyonnak nincs szerepe. Igaz, hogy külföldi intézetek átmentették vagyonukat, de ezek nagyrésze mar kivonult és őket a mi biztosító társaságaink koron&lapon vették át. -^ehetetlen most újból kötelezettségeket róni rájuk. A javaslat szerint a biztosítási díjtartalék szempontjából mint vagyonállapot az 1921.évi. álladékot kell kimutatni. Ha az intézetek ezt a rendezést nem tartják be,.módunk lesz eljárni. Örffy Imre csodálkozik azon, hogy a kárbiztositást is bevonták ebbe a kérdőbe, mert ez sem jogászilag, sem logikailag nem indokolt. Ezen az alapon akármilyen^más gazdasági vállalatot is meg lehetne adóztatni. A fogalmak összezavarására vezetne az is, ha különbséget tennének gazdag és ^szegény biztosítók között. Újból felvetette azt, hogy valamilyen megoldást kellene találni a nyugdíj egyesületeknél is, mert erre a szociális gondolat kényszerít bennünket, lakatos Gyula előadő rámutatott arra, hogy a kettéválasztáshoz épen azért ragaszkodik, mert r. kisebb biztosítottakat, tehát a szegényebbeket feltótlenül segíteni kell. , , Bud János pénzügyminisrter kijelentette, hogy az összeg megosztására vonatkozóan teljesen szabad kezet ad a bizottságnak. A szakaszt a bizottság az előadó módosításával fogadta el, a 19. es 20.szakaszt pedig változatlanul, A 21, szakasznál Györki Imre azt indítványozte, hogy csak azok árbiztosító vállalatok legyenek kötelesek a megállapított összegeket beszolgáltatni, amelyek már 1922.január 1-ón fennállottak. , Lakatos Gyula előadó megjegyezte,hogy ennek az indítványnak elfogadásával csak emelnők az igazságtalanságot és versenyképességükben sújtanánk a régi magyar biztosító intéz; .ket. A m . ) következik/