Napi Hírek, 1927. október/2

1927-10-17 [0165]

p §P á r i s, október 17. /Magyar Távirati Iroda/ Lautier az Homme Libreben "Sajnálatos tárgyalások" ós "Francia-magyar titok" kettős .cim alatt a következőket irja: A Rothermere-kampánnyal felizgatott magyar^közvélemény megi bocsátható mohósággal vetette magát arra az ujabb táplálékra,^amelyet az állitólagos Paleologue-jegyzék számára jelentett, A cikkíró ezután röviden megemliti a Magyarságban közölt Paleologue jegyzéket, amelyet kétségtelenül hamisnak tart es teljes egeszében ujraközli^a Fouchetféle jegyzéket, kiemelve, hogy azt Fouchet a francia kormány megbízásából "nyújtotta át. Ennek hitelességéhez tehát szó sem fér. Lautier polemizál ezután a Petit Párisién és a Temps erről szóló vasárnapi cikkeivel.. Csodálkozik azon, hogy a Petit Párisién szerint Fouchet jegyzéke kizárólag gazdasági kérdéseiére vonatkozott volna. Lautier megallapitja, hogy a jegyzék^a francia diplomácia nem nagy dicsőségére nemcsr.k gazdasági kérdésekről szólott. A Temps tegnapi vezércikkével szemben csodálkozását fejezi ki, hogy a vezércikk a Fouchet-jegyzéknek épen ama pontja előtt huny szemet, amely a magyar közvéleményben olyan reményeket kelthetett. . <v amelyeket sem Paleologue, sem Millerand,'sem Fouchet nem elégíthettek ki. Pedig a jegyzék alapgondolatát épen ez a szerencsétlen és kellemetlen rész tartalmazza, amelyet a Temps Vezércikke gondosan elkerült. Ezután idézi Fouchet jegyzékének azt a pontját, ajnely "Gazdasági vagy etnikai igazságtalanságok ki-korrigálásáról" szól. "Óriási!. kolosszális! hihetetlen!"- kiált fel Lautier miután idézi ezt a részt, - "Hiszen nyilvánvaló, hogy e sorok egész politikai rendszert tartalmaznak." A továbbiakban Lautier a Fouchet .,-je gyzéket a francia diplomácia nagy eltévelyedéseként állitja be és hangoztatja, hogy a jegyzék hivatalos utasitásra Íródott és vonatkozásban van Millerand kisérő levelével, amelynek folytatása. Ezután elemezi az idézett rész kitételeit s megállapítja, hogy a "corrigem kifejezés csakis a trianoni szerződésre vonatkozhatik, "Corriger quelques injustices" /helyrehozni bizonyos igazságtalanságokat/ - idczi Lautier. "Hogyan? Hat csakugyan voltak igazságtalanságok?" - kérdi ős kritizálja a • • meggondolatlanságot és tévedést, amely ilyen vallomáshoz vezetett. De nemcsak gazdasági, hanem etnikai igazságtalanságról is szó van. a jegyzékben, elemezi tovább Lautier. >Ethniques - ez a szó betűrő1-betűre benne van a jegyzékben. Már pedig megígérni azt, hogy etnikai Igazságtalanságot fognak helyrehozni, annyit jelent, mint elhatározóan kitárni a kaput • •" irr, minden revíziós remény, más szóval a határ kiigazítások előtt. Tulajdonképen ez annyit jelent, mint olyan igeretet tenni vagy legalább is ígéretet megpendíteni, amelyet nem tarthatnak be. Ezzel megszegték a szövetségeseknek tett fogadalmat, megtagadták a szerződésben szereplő aláírásokat, hogy" maja azután megtagadják Fouchet jegyzékét is vagy legalább is kiforgassák igazán nagyon világos értelmet és később szégyenkezzenek miatta. Lautier súlyos hibának minősiti, hogy a francia diplomácia ilyen kétes tárgyalásokat kezdett,mert ezeiíet a kilátásba helyezett, de nem sikerült gazdasági előnyök, mint például az államvasutak bérbeadása, sem igazolhatják, ellenben a francia barátságnak,^ a francia hűségnek, az adott szó szentségének ilyon mélyresulyesztése és a barátok cserbenhagyása nem szép látvány. Meg kevésbé szép játékot űzni a legyőzöttek makacs és fájdalmas illúzióival. Lautier felveti a kérdést: Miért tették ezt? H

a

mis számitás, eltévelyedés, ügyetlenség, kicsinyes macchiavellizmus, tudatlanság, szórakozottság? Erre nem lohot választ találni és meg kell állapitani, hogy ez titok. Lautier mindezek után csodálkozik a jobboldali újságírók fölényess égén, akik Horriot és Briand egyenes és őszinte békepolitikájával szemben igaztalanul ellenségeskednek. -