Napi Hírek, 1927. október/2

1927-10-23 [0165]

jk salgótarjáni tudósitás folytatása./ Az államtitkár beszédét követő lelkes és szűnni nem akaró ün­neplés közben emelkedett szólásra Scitovszky Béla belügyminiszter és a következőket mondotta: Helyes volt az a megállapítás, amelyet az államtitkár ur lesze­gezett, Hogy itt nemcsak a szellem, de az irányzat is megváltozott és ez­zel az irányzattal és szellemmel megváltozott az érzés is. Nem akarjuk a mult hibáit felsorolni, de igyekszünk rámutatni arra, hogy a mai kormány­zat nem struccpolitikát folytat, hanem nyilt szemmel jár és nem felejtet­te el a multat. Leszűrte a múltból a tapasztalatokat. Ne szolgáljon vi­gasztalásul az, hogy a múltban talán hibák történtek, ni megéreztük az idők súlyat, nyitva volt a fülünk és a szemünk, hagy halljunk és lássunk. Ezek az idők döntötték el ennek az országnak a sorsát. Ezt az idot hasz­nálták fel ellenségeink, nogy elszakitsák országunk javarészét, nyilt se­beket hagyva. Salgótarján szomszédságában is tátong ilyen nyilt seb, amely egyúttal minden érző magyar szivnek és embernek is nyilt isebe. Ez a súlyos helyzet nehéz feladatokat rótt reánk. Nem jogokkal lehet építeni, mert egyenlő jogaink vannak, ez á jog pedig: a kötelesség joga. Ezt o. jogot mindenki tartsa szem előtt, mert csak ez az, ami abból a sérelmes állapot­ból kivezet és gyógyitja azokat a sebeket, amelyek mindnyájunk Zsebei; és ha ez Ü változás beállott, nem szabad és nem lehet ezen az uton meg­áll a nunk. CCÍJ^O}^: Teljes elisaieréssel"kedves barátomnak, dr. Sztranyavszky ál­lamtitkár urnák, az Önök szeretett képviselőjének, aki fáradhatatlan mun­kával egész szivét és lelkét beleöntötte ebbe i nagy munkába. Nem remél te ő sem, én sem, hogy itt Salgótarjánban sikerülni fog neki sok szuny­nyadó lelket lángra lobbantani. Készséggel támogattam mindég abban az irányban, hogy. azt, amit mondott és igért, be is tudja tartani* Mi nem igérdnk, hanem inkább teszünk és azt látjuk, hogy meleg érzésünk által sokkal közelebb tudunk a polgárság lelkéhez férfi, mint érzés nélkül adott üres Ígéretek utján. Ne azt nézzük, hogy mit mondanak, hanem azt, hogy mit tesznek, mert a, tett az, .mely ma ebben a szétdarabolt ország-bm iga­zol bennünket. Ezek az épületek a polgiíía)ság áldozatkészségéből emelődtek és én ebben látom az erőt, mert a régi^MagyÍrország inkább adott életet, in­kább adott gyermeket a haza oltárára, de pénzt nem. Mi a náboru alatt ad­tunk vért, ma pedig pénzt adtunk. Az állampolgárok minden fillérét olyan helyre kell tenni, ahol azt maguk is ellenőrizhetik, AZ a meggyőződésem, hogy talán nem a legszimpatikusabb ember a kormányban a belügyminiszter személye; " " nekem van a legnagyobb hatalom a kezemben, de én ezt nem karddal, hanem szivvel akarom gyakorolni, mert csak ugy tudom meg ­valóitani azt a programmol, .miit szeretnék és akarok. Megtettem első lé­pésemet abban az irányban, hogy szabad országban minden polgár szabad legyen; nem rendőrállamot akarok," csak rendet akarok az államban. Nagyon jól tudom, én is ember vagyok, én is botlom, mint mindnyájan. Korlatokra szükség van, de ezeket nem azért állitjuk fel, hogy a polgárokat bosszant­suk és nekik kellemetlenségeket okozzunk. a,n a sziv emberének tudom ma­gamat, de egyben miniszter is vagyok és mint ilyennek.,i,.z állam érdekeit kell megvédenem; ha szigorú vagyok intézkedéseimben, Makor ezt a minisz­ternek tudják be. /folytatása következik./

Next

/
Thumbnails
Contents