Napi Hírek, 1927. szeptember/2

1927-09-17 [0163]

/Apponyi Albert grcf beszédének első folytatása/ Ezért azt javasoltuk, hogy azt a kérdést, vájjon történt-e vagy sem hatásköri túllépés a vegyes döntőbíróság részéről,terjesszük a leg­magasabb nemzetközi birói fórum: az állandó nemzetközi bíróság elé. Ja­vaslatunk a következőképen hangzott; 1 " A két szerződő fél - Románia és Magyarország - megegyezik abban, hogy az állandó nemzetközi biróság döntése alá bocsátja a követ Kőző kérdést: Amikor a.magyar-román vegyes döntobiróség 1927 január f-án* •hozott ítéleteiben illetékesnek nyilvánította magát magyar állampolgárok és román állam között felmerült Huszonkét úgynevezett agrárügyben, hafefcás­köri túllépést követett-e el, ami feljogosítja Romániát arra, hogy meg­tagadja a vegyes döntőbíróság ez ügyekben hozott határozatainak elismeré­sét és visszahívja biróját a vegyes döntőbíróságból mindannyiszor, va­lahányszor hasonló ügyekről lesz szó magyar állampolgárok és a román állam között? A szerződő felek kötelezik magukat minden korlátozás és mine/en -fenntartás nélkül, hogy szigorúan alkalmazkodnak magatartásuk­ban a vegyes magyar-román döntőbíróság tevékenysége tekintetében az ál­landó nemzetközi biróság határozatához." - Nem arról volt szó, hogy az állandó nemzetközi bíróságra felebb­vitel és felülvizsgálat joga ruháztassák a vegyes döntőbíróság határozatá­val szemben, amivel nem rendelkezik, hanem a felek kompromisszumáról volt sző, ami lehetővé tette volna kormányaik számára, hogy alkalmazkod­janak ahhoz a határozathoz, amelyet a nemzetközi bíráskodás legmagasabb 3zerve hoz. • - Legnagyobb sajnálatunkra ezf a javaslatunkat nem fogadta el a román kormány. Ennek ellenére nem vesztem el bátorságomat. Kormanyom nevében fenntartom ezt a javaslatot és azt újból az egész tanáC3 dön­tése elé terjesztem. Fejtegetéseim során lesz szerencsém ehhez hozzá­fűzni egy kiegészítést, amely egyenes összefüggésben áll avval az ok­mánnyal, amelyet most tárgyalunk. - Ez volt tehát a helyzet akkor, amikor a tanács összeült. A tanao.s jelentése igen helyesen emeli ki, hogy az egyik oldalról, amig mi itt üléseztünk, Románia képviselője bizonyos indítványokat terjesztett elő. Nem vrlt ez a megoldásnak valamely szaoatosan megfogalmazott terve­zete, hanem egy általános gondolat;' ennek az általános gondolatnak el­fogadását kérte a magyar kormánytól. Legnagyobb sajnálatunkra lehetet­len volt ezt elfogadnunk, mert arra az álláspontra helyezkedünk, hogy sohasem akarunk -Igtenni arr ó l az óhajunkról, hogy a szerződésben megálla­pított kötelezettségek és jogok határai között maradjunk.Most egy ujabb, sokkal fontooabb etappal,állunk szemben - ugy is mondhatnám, hogy sok­kal izgatóbb etappal, ha nem ' akarnám megőrizni feltétlenül egy minden képen tárgyilagos vita hűvös hangját , amely vita semmiben sem hivatkozik a szenvedelmekre, hanem azon igyek­szik, hogy kihámozza a jogi igazságot abból a zavarból,amely körülöttp terjenge-fti kezd. - Elérkeztünk evvel . . " ahhoz a jelentéshez,amelyet a hármas bizottság terjeszt jóváhagyás végett a tanács elé. Ez a jelen­tés három részből áll. Az első történelmi beszámoló a kérdés különböze etappjairól. A jelentés ezután kifejti azokat a gondolatokat, amelyeket a hármas bizottság által meghallgatott kiváló - de névtelen - jogtudósok hangoztattak a vegyes döntőbíróság illetékessége kérdésében./Folyt.kcv./

Next

/
Thumbnails
Contents