Napi Hírek, 1927. szeptember/2
1927-09-17 [0163]
:: Gr e. rt f, szeptember 17. /¥olff/ Apponyi Albert gróf fejtegetéséire a népszövetségi tanács délutáni ülésén elsőnek Titulescu román külügyminiszter válaszolt, aki lényegébon ugyanazokat az árgumentu mokat használta,amelyeket már márciusban terjesztett a tanács elé. Abból indult ki ( hogy Romániára nézbe politi ai létkérdésről van sző,amelyet nem lehet alaki jogi szempontok s-zerint eldönteni. Szembeszállt Apponyi tézisével, mert Magyarország 1922-ben feltea*j esztéssel élt a tanácshoz,amelyéén elismerte a tanács döntési jogát. -Beszéde további folyamán/ állást foglalt a vegyes döntőbíróságok állandósítása ellen,mert ^aTitulescüa ezek tulajdonképen csak ideiglenes jellegűek. Egész nyiltari bevallotta, hogy ha Románia aláveti magát a döntőbíróság határozatának, ez legjobb esetben nem járna haszonnal reá nézve, kedvezőtlen esetben pedig súlyos belső zavarokat okozna. Mivel Románia szószerinti kötelezettsége nem forog' fenn, nem lehet tőle követelni, hogy ilyen követkelényeknek tegye ki magát. Ha kölosönö3 megegyezést lehetne elérni s a tanács elé terjeszteni dönt© végett, akkor ez elfogadható kivezető ut lenne.* Magyarország álláspontjával szemben Románia arra határozta el magát, hogy a tanács javaslatát elfogadja, Paul Boncour, aki— ... „ , - * Titulescu után szót emelt/a 12.szakaszt is ily értelemben magyarázta és végül jogi érvekkel azt fejtegette, hogy az előterjesztett javaslatban a tanács nem sért jogot és ez a javaslat csak a tanács jogi felfogását tükrözteti vissza,ami a tanács jogainak teljesen megfelel. _ Rövid szünet ntán^dr^Stresemann\német külügyminiszter szólalt fel és nagyon hathatós, komolya formában nyilatkozatot tett, amel yben a legutóbbi magyar javaslat értelmében a mellett foglal állást, hogy kérjék ki a hágai nemzetközi törvényszék jogi véleményét. Valamennyiünknek az a felfogása, - mondotta Stresemann - hogy a hármas bizottság tagjait őszinte köszönet illeti nagy és értékes fáradozásaikért,amelyeket ebben a nehéz ügyben kifejtettek. Ezek a fáradozások, bármilyen legyen is a döntés, nem voltak hiábavalók. Állásfoglalásomnál a jelentés végső ajánlásaitól egyelőre el akarok tekinteni. A megelőző általános ajánlásokhoz abban az értelemben csatlakozhatoj*"} hogy azok a viszály rendezésére jó*gi alapul szolgálnak. Ezen az alapon m mondotta tovább Stresemann- mindkét, fél képviselői találkozhatnának, hogy a jelentésben foglalt ajánlásokat az illetékes rir°ságnak döntése alapjául -előterjesszék. A jelentés xÉgÁx végső részében foglalt feltételekhez sajnálatomra hem csatlakozhatom hasonló módon. Gróf Apponyi fejtegetései nagy hatást tettek reám és azon a nézeten vagyok, hogy mem helyéhvalő, hogy elhatározó feá± feltételekkel valamely javaslat elfogadását a magunk részéről a felekre rákényszeritsük. Ebben az éretelemben ugy látom, hogy a jelentés végső része nem tesz eleget a trianoni szerződés rendelkezéseinek. Ez a rész módot ad arra, hogy'amint ezt a magyar képviselő kifejtette, a jogot politikával keverjék össze. Ugy gondolom, hogy a tanács kifejezésre juttathatja felfogását de nem fesS szabad ezt a felekre rákényszeritenie. Ez csak akkor volna lehetséges, ha az általa képviselt tétel nem a tanácstól, hanem bírói fórumtól eredt volna. Ha a felek a három tételt önként nem fogadnák el, őszinte örömmel üdvözölném,-ha Apponyi gróf legutolsó javaslatát fogadnak el,amely arra irányul, hogy a tanács a hágai állandó törvényszéktől kérjen nré-g szakvéleményt* ' /Folytatásé, következik/
