Napi Hírek, 1927. szeptember/1

1927-09-09 [0162]

Ami minket illet, mi nem leérünk más biztonsági garanciákat, mint azokat, amelyek a máris fennálló szerződésekből folynak, valamint azokat, amelyeket a népszövetségi egyességokmány 8. cikkének lojális végrehajtása eredményez. Ez a cikk megígérte, hogy valamennyi állam - földrajzi fekvésének figyelembevétele mellett - leszerel, illetve fokozatosan csökkenti fegyverkezését. Ili nem kivánunk többet. Azt kérdem tehát, vájjon nem lehetne-e határozottabb lépést tenni a fegyverkezés csökkentése irányában. Elolvastam és nagy gonddal tanulmányoztam az előkészitőbizootság jelentését, és meg-kell mondanom teljes őszinteséggel, hogy milyen benyomást meri tettem abból. Ez az okmány igen kinos benyomást tett rám. mindenekelőtt jóformán valamennyi fontos kérdésben a bizottság nem állapodott meg egységes szövegben, hanem különböző szövegek vannak - néha három is - amelyek tekintetében nem hoztak határozatot és amelyek ugyanannyi álláspontot képviselnek, anélkül, hogy azok között bárminő közeledés történt volna idáig. Siralmas lenne, ha Európa közvéleménye azt a benyomást nyerné, hogy a népszövetség nem akar semmit sem tenni ebben az irányban. Adatci jaoán delegátus azt mondotta figyelemreméltó felszólalásában, hogy a népszövetség hitele rendkivül meggyarapodnék, ha előbbre tudná/vinni az altalános leszerelés kérdését. Ez a diplomaták szólásformája. Én, aki nem vagyok és soha nem is voltam diplotycota, de aki régi parlamenti ember vagyok, azt mondom,hogy a né ószövetség csődjót jelentené, ha nem tudná megoldani ezt a problémát, amelyet önmaga tűzött ki maga elé egyességokmányában a megvalósítandó feladatok sorában. Távol állok attól, hogy a kérdés részleteibe bocsátkozzam* Csupán egy pont van, amelyre fel akarom hivni az önök figyelmét, mert ez a pont engem mélységes szomorúsággal tölt el. Ez az a oikk, amely ki•jelmiti, hogy a fegyverkezések csökkentésére vonatkozó uj egyezmény, semmiben sem' érintené azoknak az államoknak a helyzetét, amelyeket korábban kötött szerződések értelmében már lefegyvereztek. Ez annyit jelent, hogy ezeknek az államoknak semmi reményük sem marad arra, hogy belátható időn belül megszűnjék az a csakugyan borzasztó helyzet, amelyben etekintetben -vannak és amely, nézetem szerint, ellenkezik maguknak a szerződéseknek a szellemével. Ezt az egyenlőtlenséget, az egyoldalú teljes leszerelésnek ezt az állapotát ugyanis a szerződés rótta ránk, amely az egyességokmány előszavával együtt ezt az állapotot átmenetinek nyilvánítja. Amikor tehát a népszövetség eleget tett ama feladatának, amelyet az egyességokmány 0. cikke hárit rája, ha. megállapítót-fe a fegyverkezés általános -csökkentésének táblázatát, akkor feltétlenül .szükséges, hogy azok a szabályok ", "amelyeket ebben a táblázatban az egyes államok - • különleges politi ai és földrajzi helyzetének figyelembevételével állapítanak meg, összhangzatos módon Írassanak elő valamennyi nemzetre nézve. Lehetetlenség ugyanis, hogy ezt a nagy elvet, amelyet valamennyi nemzet - nagy és kicsiny egyaránt - ; fentartani óhajt és amelyet Franciaország olyan ragyogó mdódon erősített meg előkészítés alatt álló katonai reformjában, azt az elvet, hogy egyfelől kiküszöböljék a tana dó háború lehetőségeit, másfelől azonban valamennyi Országnak megadják a lehetőséget, hogy védekezhessék, ha megtérne dják, - lehetetlenség, hogy ezt az elvet, amely valósággal Hozzátartozik a nemeZetek természetéhez, hozzátartozik méltóságúiéhoz és boldogságukho z, örö r^ megtagadják azoktól a nemzetektől, amelyek a nagyháborúban legyőzettek. /Fokytatása követke zik./