Napi Hírek, 1927. szeptember/1
1927-09-09 [0162]
Tudvalevő ugyanis, hogy akinek van bátorsága a kritikára, az az önmagába vetett bizaloménak adja tanújelét. Figyelemreméltó felszólalásokat hallottunk e vita során. Engedelmükke1 visszatérek e felszólalások egyik-mási/.kának velejére. Az a 7)tegtisztelés ért, hogy e szószéken jóformán közvetlenül követem Politist, aki türelmet ajánlott nekünk. /) is osztozik abban a nézetben, amelynek kifejtésével én kezdtem beszédemet, és újból bebizonyította nekünk, hogy nem szabad rögtönös eredményeket * várni. - A genfi jegyzőkönyvvel szemben táplált személyes érzelmeim ismeretesek mindazok előtt, akikkel szerencsém volt együttmunkálkodni akkor, amiker a jegyzőkönyvet a közgyűlés elé terjesztették. Abban az időben kormányom még nem foglalt állást e fontos okmány tekintetében. Mialatt kormányom álláspontjának kifejtésén dolgozóit, nevezetes meghasonlás történt két nagyhatalom között és ez a meghasonlás a jegyző* könyv elejtésére vezetett. Ilyen körülmények között kormányom nem tartotta célszerűnek, hogy állást foglaljon, mert e hatalmak jóváhagyása nélkül gyakorlati szempontból felesleges volt e kérdéssel foglalkoznia. Kern tartom feladatomnak, hogy eltérjek attól a tartózkodó magOtaJV^ástól, amelyet kormányom ebből az alkalomból elfoglalt, - Azt a kérdést óhajtom most felvetni, hogy ha összehasonlítjuk fejlődésünk utolsó éveinek aktiv és passziv oldalát, aktivák többletével dicsekedhetünk-e, vagypedig deficitet kell inkább megállapítanunk. Az aktivák sorában egy tekintélyes tétel szerepel; ez a gazdasági értekezlet sikere. Igaz, hogy az értekezlet határozatait még nem valósították meg intézményesen az államok, bizonyos azonban, hogy ennek az értekezletnek a kebelében olyan egyöntetű szándék, olyan határozott és tiszta felfogás nyilvánult meg., a mostani gazdasági helyzet rákfenéjének megítélésében és az orvoslás módszereinek megállapításában, hogy elmondhatom, hogy ezen az értekezleten igen fontos lépés történt mostani bajaink meggyógyítása irányában. - Egy másik aktivum, amit ki akarok emelni, abban a közeledésben nyilvánul meg, amely a locarnoi egyezményekben öltött testet. Nem a részletekről, nem egyik vagy másik speciális egyezményről van szó, hanem elsősorban arról a tényről, hogy az európai kontinens két nagynemzete között, amelyek mindegyike a tetemes természeti kincseknek és a kiváló szellemi és erkölcsi képességeknek hatalmas forrásaival rendelkezik, most a közeledés útjára lépett. Az a meg nem értés, amely e két nagy nemzet között fennáll, és amely a legutóbbi háborúra vezetett, egyike talán a legnagyobb' szerencsétlenségeknek, amelyek az emberiséget sújthatják. Azok az államférfiak, akik bátor erőfeszítéseket tesznek e baj megszüntetésére, akik szembe tudnak szállani saját országukban bizonyos előítéletekkel és bizonyos érzelmi nehézségekkel, akik e baj. kiküszöbölésének vagy csökkentésének a módjait keresik - és részben már meg is találták - megérdemlik, nemcsak hazájuk, de az egész emberiség hála ját ./Élénk tetszés és taps./ - íme, ezek az aktivumok, nembeszélve arról a haladásról, amely et nempolitikai téren ért el a népszövetség: a közegészségügy, a szellemi együttműködés^ az emberbaráti tevékenység terén.Talán ez a haladás sem lett volna különben olyan szamottevő a népszövet*ség tekintélye nélkül. • • , /Folytatása köy f /
