Napi Hírek, 1927. augusztus

1927-08-18 [0160]

/A vasipari bérmozgalom egyeztető tárgyalásáról szóló tudósitás folytatása,/ A munkaadó képviselet megállapitotta azontúl, hogy annak a ténynek kideritése, hogy^egy-egy gyárban melyik kulcsot ós pontosan minő munkásokra alkalmazhatják, körülbelül nagy átlagban nyolonapi munkát igényel, ennek következtében az volna kivánatos, hogy a munkásság eladdig türelemmel várjon, amig czokJaz eredményeket az ajánlás kereteihez pontosan non /oTj konkretizálják. Az elnöklő miniszter ehhez megjggyezte, hogy figyolembevóve a munkásság részéről észlelhető bizalmatlanságot a munkaadókkal szembeniö maga személyesen kivanja ellenőrizni számitások megejtése után, j vájjon csakugyan a legszélsőbb határig a munkásság javara realizálták-c az ajánlatot. Hosszú és igen alapos vita után a munkásság képviselői kijelentették, hogy az ajánlatot két okból nem tartják elfogadhatónak. Elsőször azért, mert a bérjavitás nem vonatkozik a munkásság egyetemességére, másodszor azért, mert igy az egyes kategóriákra szánt bérjavitás mértéke is nézetük szerint nem megfelelő. Az elnöklő miniszter felhivta a munkásság figyelmét arra, hogy nézete szerint és teljesen objektive nézve a helyzetet/általános bérjavi. tás indokolt ugyan - figyelembevéve a munkásság keresetnivóját de mérlegelve a magyar gazdasági helyzetet ós a magyar vasipar teljesitőképességét, sem általános bérjavitást nem tart keresztülvihetönek és kiharcolhat ónak, sem pedig a most megajánlott mértéken tul való részjavitóst nora tart valószinühek. Ha a kisebb versenyérejü gyárak és üzemágak ennél nagyobb munkabérmegtcrheléssel volnának kénytelenokdolgozni, félő, hogy ennek eredménye vagy gyárboszüntetés, vagy a munkáslétszóm csökkenése volna. A másik megjegyzése az volt, hogy vegye figyelembe a munkásság a jelen helyzetet. Tél előtt állunk és egy bérharc minden kétséges eredménye mellett egészen bizonyosan súlyosan kárositja nemcsak magát a gazdasági életet, hanem a munkásság anyagi helyzetét is, mert teljesen kiharcolhatatlannak tart olyan bérjavitást, amely a megajánlott mértéken túlmenve, a sztrájk által okozott bérveszteségórt a munkásságot kárpótolni tudná. A munkásság képviselői kijelentették, hogy felelősségük tudatában foglalják oi ezt az álláspontot, közlik az eredményt a munkástömegekkel s a maguk részéről azon lesznek, hogy a munkásságban a józanabb és higgadtabb belátás kerekedjék felül, az eredményt azonban sem előre megmondat ni, áom sommilyen irányban garantálni nem tudják. Az elnöklő miniszter ezzel a tárgyalást berekesztette és kijelentette, hogy szivesen áll később is a munkásság rendelkezésére, amennyiben a munkásság ennek szükségét érzi.