Napi Hírek, 1927. június/2
1927-06-18 [0157]
Büszke öröm fakad annak megállapítása nyomán, hogy a hivatott vezér irányítása mellett ugy dolgozhatott a kultúráért, hogy ő nemcsak fenn tudta tartani a nemzet müeüódésének szinvonalat, hanem a tisztviselői kar olyan előhaladásnak is aktiv részese volt, hogy a magyar kultuszminiszter céltudatos munkáját az egész külföldön^ismerik. Ezt^nemcsak mi tudjuk, hanem ezt állapit-otta meg a nemrég nálunk járt előkelő külföldi : llamférfiu, Loucheur, s .ezt a megállapítást nyerhettük a korábbi berlini s Excellenciádnak legutóbbi diadalmas olasz utja alkalmából. Azt az öt esztendőt, amely álmagyar kultúra terén ezeket * . az eredményeket létrehozhatta, bizvást tekinthetjük korsaakalkotóaknak. fa ennek a korszaknak nem a határán, hanem csupán egyik állomásán lévén, áthat bennünket a hála érzete, amely egészen betölt minket a mindenható iránt, aki megadta nekünk ezt-az időt a nemzet újjáépítésében és lehetővé tette, hogy ez alatt az idő alatt Excellenciád nagy pngrammjáuak nagy részét már meg is valósította. Es hálánkkal egyesül a Mindenhatóhoz intézett az a fohászunk, hogy nagy miniszterünknek nagy müvét minél teljesebbé tenni engedje, hogy hazánk a kultúra terén betölthesse veze+őszerepét Keleteurópa népe között. A bensőséges hála éraetével köszönjük Kegyelmes Uram atyai jóindulatodat, kitüntető.bizalmaddt, amelyben bennünket, munkatársaidat részesíteni kegyeskedtél. A mai ünnepi alkalommal is megújítjuk azt az ígéretet, amelyet öt esztendővel ezelőtt tettünk, hogy törhetetlen hűséggel, odaadással és ha szabad hozzáfűznöm, meleg ragaszkodással fogunk a munkában oldalad mellett állani. * Cfot&n, Szivünk legmelegebb lelkesedésével kívánjuk, hogy az/ áldjon és tartson meg sokáig, Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter látható meghatottsággal •^válaszolt: - Kedves Barátaim! Én őszinte meghatottsággal hallgattam azokat a kedves szavakat, amelyeket az én régi barátom és munkatársam, az államtitkár ur hozzam intézett abból az alkalomból, hogy immár^elérkezett az ötödik esztendeje annak, hogy engem a kormányzó ur őfőméltósága a kultu^iminiszterium élére kinevezett, ©t év parlamentáris országokban hosszú miniszterségszámba megy. ÉS ez az én felelősségemet nagyon megnöveli, mert öt év formális viszonyok között elég ahhoz, hogy a miniszter a maga munkaprogrammjából jó darabot megvalósítson. Bizonyos, hogy miniszterségem első két-három esztendeje a pénzügyi nehézségek és a szanálás idejére esett, vagyis arra az időre, amikor a kulturális életben csak a meglevő értékek fenntartásán és megmentésén lehetett dolgozni. Csak azjutolsó két évben vált lehetővé az alkotómunka, az épitő tevékenység. És ha ez alatt az idő alatt értünk el eredményeket, ezt - bátran mondhatom - kettőnek köszönhetem.^ Elsősorban is oroszlánrésze volt ezekben az eredményekben a Mindenható kegyelmének,amellyel ez idő alatt engem és munkámat megsegítette. Mert hiszen mindnyájan, akik a közéletben dolgozó emberek vagyunk, tudjuk^ hogy minden erőlködés csak felszálló füst és leszálló viz/S hiábavaló minden törekvésünk, ha az ég és föld ura nem áll mellettünk és nem^nyujtja segitő kezét s nem támogat bennünket. Ha eredményt elértünkj azért először adjunk neki hálát,> aki ha a világháború vérzivataros idegében és azután - mindenesetre megérdemelten - nagy csapésokat mért is ránk, végleg neáhggyott el bennünket és meg is segített, ^ /Folytatása következik./ °* s ^ 0 °s ttva
