Napi Hírek, 1927. április
1927-04-08 [0152]
/ Loucheur előadásának: folytatása/ iiásodsorban^az állapitható meg, hogy az európai államok még nem ertek el háború előtti termelési képességüket. Európában az átlagos termelt si mennyiség még mindig 12 %-kal kisebb. Evvel szemben A merika fokozta termelesét. A régebbi termelési viszonyoknak ez a felcserélődése jelentékenyen zavarja az árucserét és a világgazdaság irányának megváltozására vezetett. Harmadik oknak a politikai határok megváltozása tekinthető, amely, miután a háború idején való elzártság is segítette, kedvezett a gazdasági élet melegházi virágzásának, amely a maga részéről' .. ". túltermelést és a fogyasztás megfelelő növekedését okozta. Annak elbírálásában, hogy a világgazdaság e zavarainak megszüntetésére minő eszközöl: alkalmasak, céltalan volna vitát támasztani a védővám és a szabadkereskedelem között. Az ok,amely a protekcionizmust bizonyos mértékig igazolja, mindenekelőtt a nemzeti, biztonság méltánylása. Azt a gondolatot, hogy az Amerikai Egyesült Államok mintájára Európa is Egyesült Államokká alakuljon, a priori nem utasithatjuk ugyan vissza, de nem hiszem, hogy a nemzetek szokásai és előitéletei ennek a gondolatnak hamaros megvalósítását lehetővé teszik. Sokkal kevésbé utópisztikus az európai vámunió ^eszméje, amely az európai kontinensen a gazdasági javak szabad forgalmát lehetővé teszik. E gondolattal szemben egyik legfontosabb 2írv az, hogy a szénben és vasban szegény államok bizonytalan helyzetbe kerülnének, mig a iryersanyaggal bőven ellátott országok a nehézipar koncentrációját, sőt bizonyos mértékű monppóliumot teremtenének. Ez a kifogás abban a mértékben veszti el jogosultságát, amily mértékben az Egyesült Államok biztonságát regionális megegyezésekkel eredményesen garantálják. Egységes vámtsrifasémával és egységes kereskedelmi szerző- • déstipussal már most nagy haladás volna elérhető. A vámsorcmpókkal járó nehézségek elkerülésére más,ut is van, mint az államról-államra való tárgyalások módja. Ez a mási^ut a gazdásági élet curóp&özi, sőt ha lehetséges _ nemze tközi megszervezése.Németország a maga gazdasági életét amerikai mintára akarja racionalizálni,mig Franciaországban és Angliában individueli- '.sztikusabban és konzervatívabbon gondolkodnak. Európának azonban nincs választása. Vagy a racionális gazdaság útjára kell térnie,vagy le kell tennie a fegyvert az Amerikai Egyesült Államok vállalkozási szellemének nüvekvő gazdasága előtt. Minden idők legnagyobb átértékeléseinek vagyunk tanúi. Az individuálisztikus gazdasagait a világháború megszüntette. Elvetette a marxi rendszert és feltárta az állam részéről támogatott gazdálkodás minden kárát. Most a gazdasági életnek csoportszerü összefoglalása marad csak hátra. A gazdasági szövetségek a bölcs vezetés mértékőben lesznek a gazdasági béke és a szociális háború forrásai. A jogos kívánságok teljesítésére és a hatalmi illetékességekkel való visszaélések megszüntetésére az állami ellenőrzés kevésbé látszik célszerűnek mint a Nemzetek Szövetségének messzemenő befolyása, körülbelül statisztikai es tudományos ellenőrző intézet módjára, vagy mint 'állandó ankét, amelytt a világgazdaság szervezete tárgyában rendeznek, Németországnak es Franciaországnak a régi kontinans ez újjászervezésében roppant nogy szerepet kell játszania. Nem gondolok azonban német-francia gazdasági vnlíoít'<! Z ' U Í yo ! ^ b L V0 Í na> Ablokkpoiitika 1914-től 1918-ig kudarcot vaiioLt^es vérbe fulladt. Az európai szövetségnek minden produktiv népet magában kell foglalnia, igy az individualista Angliát is, /MTI/
