Napi Hírek, 1927. március
1927-03-03 [0150]
Bethlen István grof miniszterolnöl: válaszában feljelentetté, hogy 1 ol kiismer otusen át fogja tanulmány oznl a memorandumot, A kivan— ságokra'természetesen o. pillanatban nem tud/adni, mert nem ismeri az anyagot.. Nagyjában azonban ugy látja a szövetkezetek kérdését, hogy a hábőiru alatt inkább a kötött gazdálkodásra tér át az állam, különösen a termények tekintetében es igen sok esetben megkötötte a magángazdálkodás kezeit* Ü háború után jött az infláció, amikor bizonyos Könnyítések már történtek, de még som lehetett megszüntetni teljesen a háború során kis/lakult szisztémát. Az infláció idején nagyon sok koroske áő ment tönkroi Ennek kettős következménye volt. ÜZ egyik az, hogy bizonyos tevékenységet, amelyet eddig tisztán magángazdálkodásra bíztak, az állam kezeibe kellett átvenni.Létesültek intézmények és szövetkezetek, amelyek a kormány közére jártak azoknak a feladatoknak lebonyolításában, amelyeknek lebonyolítására a magángazdálkodás képtelen volt- Sok vidéken a gazdák képtelenek voltak terményeiket értékesíteni és kénytelenek voltak a mininiái is ár hatvan százaléka . — val értékesíteni. Ez ösztökélte az államot arra, hogy támogassa azokat a szövetkezeteket, amelyek az értékesité.s előmozdítását tűzték ki célul. Ezek a körlmények azonban most már fokozatosan megszűnnek és válóban szükség van arra, hogy lebontás következzék be ezen a téren./helyeslés/ Rovizió alá kell venni azt a működést, amelyet az állam ózon a térowoddig kifejtett a támogatássál. fogyasztási Szövetkezetek kérdését illeti, létesültek olyan nagy intézetek, amelyek a békeidőkbon nem voltak meg, vagy nem fejtettek ki olyan irányú működést, mint ma. Itt von például a köztisztviselők szövetkezetének ügye, amely nem volt meg u háború előtt, viszont á viszonyok hivták életrei AZ egyenlő elbánás elvének *zónban érvényesülnie kell. Feltétlenül a normális viszonyok elérésére kell törekednünk, ami azt jelenti, hogy támogatni kell a magángazdálkodást, oZ ipart és kereskedelmet, mert hiszen ez az ország érdeke. Folhivta azonban egy momentumra az érdekeltségek figyelmét. A szövetkezetok működésének bizonyos Létjogosultságét egyáltalán nem tagadja és nem is akarja tagadni a kormány. /Helyesles/ Vannak szövetkezetek, amelyek a terményértékesités cimén kerestek maguknak létjogosultságot, de talán nem feletek meg feladatuknak. A kormány nem sziVesen létosit szövetkezeteket. Nem öröm neki, hogy szövetkezeteket hozzon létre, amely okról soha sem biztos abban, vájjon jó és hozzáértő kezekbe kerül-e az üzlet, azonban kénytelen bizonyos fokig közbelépni, ha azt tapasztalja, hogy a kereskedelem nem teljesiti kötelességet olyan módon, ahogy az elvárható volna, vagy ha indokolatlanul tulmagas ©rakat szabnakr Ha valhol szövetkezet létesül, ott az árak ugrásszerűen felmennek es a szövfetkezet tönkremegy. Ez nem azért történik, hogy a szövetkezetet^roszszul Vezetik, hanem azért, mert megszűnik a szövetkezet* létjogosultsága, ha az árak. felmennek. Ez voltaképen circulus vicioáiüs. Ez nem azt jelenti, hogy a kormány ne lépjen, közbe, hanem azt, hogy a kereskedelem teljesitse kötelességét ós akkor nem lesz szükség a kormány közbelépésére. Ma is vannak az országban olyan vidékek és a termelésben olyan ágazatok, ahol meg többet kell várnunk a kereskedelemtől, mint amennyit ma teljesít. Ha ez bekövetkezik, akkor a kormány nyugodtan le fog mondani arról, hogy az állam közbelepjen a szövetkezetek támogatásival a gazdasági eletéén. /' ii , . következik,/