Napi Hírek, 1927. február

1927-02-24 [0148]

X /-/ Paris, február 24. A kamara ma 420 szavazattal 139 szavazat ellenében elfogadta az 1926.évi hitelekre'vonatkozó* javaslatot és megkezdte azután a Nagybritanniának és az Északamerikai^Egyesült Államoknak járó hadiaaősságftcideiglenes rendezéséről a vitát. .Dubois , a pénzügyi bizottság volt elnöke megkérdezte a kormánytól, azt hiszi-e^ hogy az 1926 júniusában Churchill és Caillaux közt létrejött londoni egyezmény kötelezi Franciaországot a megállapított fizetősekre, noha a francia kamara még nem ratifikálta az egyez-, monyt. Ugyanezt a kérdést veti -fel az Amerikával szemben fennálló adósságokról.- Franciaország 35.380 millió aranyfrankkal tartozik Amerikának és 20.363 millióval Angliának. Ez a hatalmas összeg külön biztonsági záradék nélkül Franciaországnak 62 évEn át való ' 'fátlan^rabszolgaságát jelentené. Mint ahogy a Wilson által aláirt békeszerződésnek az Egyesült Államokban nincs érvénye, a francia nép és a francia parlament sem ismerheti el ezeket a terheket. Dubois fejtegetéseit többizbon szakitotta meg tetszészaj . ^j\!iAjL utána Poincaré emelkedett szólásra. Rámutatott arra, hogy ideiglenes megállapodásról van szó, a ratifikálás kérdésébon a francia parlament teljesen szabadkezet tarthat fenn magának. Továbbra is fennmarad az az alapelv, hogy Franciaország olyan mértékben törleszti tartozását, ahogy arra módja lesz. Sokan sürgették az egyezmény gyors ratifikálását. A szakértők is azt vallották, hogy a pénzügyi szanálás egyik alapfeltétele a külföldi tartozások rendezése s hogy külföldi kölcsönök nélkül Franciaország nem tud boldogulni. Franciaország-megmutatta, hogy elég hatalmas ahhoz, hogy a maga erejéből álljon talpra.Meg kell hagyni, hogy ebben a munkaiban sem Washington, sem Pondon nem görditett elénk akadályokat és nincs ok arra a feltevésre, hogy magatartásukon változtatnak. Az adósságokról uj tárgyalásokat folytatni nem lehet, mert az amerikai szenátus nem ioglaikozhatik a kérdéssel. A francia parlamentnek tehát elég ideje van arra, hogy szabadon ős behatóan foglalkozzék a kérdéssel. Poincaré rámutatott arra, hogy 1926.áprilisában péret akkori pénzügyminiszter ideiglenes egyezményt kötött Washingtonnal s • Qhurchillel is közölte, hogy Franciaország Angliával^is hajlandó ideiglenes megállapodást létesiteni, Az egyezmény tudvalévően 4 millió fent részlettörlesztést állapit meg az 1926-27.évekre. Akkor senki sem tllt kozott ennek a kötelezettségnek vállalása ellen. A Péret-féle egyezmény március 31-én lejárt, a francia kormány tehát ajánlatosnak tartotta az uj rendezést. Churchill angol kincstári kancellár is kifőj ezte azt a kívánságát, hogy tájékoztassák, mik a francia állampénztár szándékai. Ennek a kivánságnak megf ol öltünkéért most sokkal jobb a helyzetünk, mint péret idejében. A megállapodás azzal a határozott fenntartással jött létre, ^ hogyVratifikálás kérdésében semmi változás ne essék. Ehhez angol részről is hozzájárultak. /Folyt,köv./