Napi Hírek, 1927. február

1927-02-24 [0148]

§ P r o d o E o! A külügyminiszteriutn sajtóosztálya ezon az nton hivja fel a szerkesztőségek figyelmét arra, hogy Albert Thomas, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igazgatója holnap, pénteken délután 6 órakor a Hungária-szálló II. emelet 213/214 számú szobájában szivcsen látja a magyar sajtó képviselőit. § P á r is, február 23. /Magyar Távirati Iroda/ A Gaulois cimü párisi napilap hosszabb idő előtt cikksorozatot közölt vicomto de G-uichon tollából, aki Magyarországot ugy állitotta be, mint minden rossznak, s az Európát ért szenvedéseknek főforrását. Szerinte 187C-bon Magyarország akadályozta meg, hogy a monarchia Franciaország mellé álljon és a világháborúban is Magyarország és Tisza István gróf, Németországnak szolgalelkü vazallusai, okozták a Habsburg-birodalom pusztulását, mert megakadályozták, hogy a monarchia föderális államok szövetségiévé alakuljon át. A Revue Mondiale cimü francia folyóirat felkérésére most Angyal Dávid egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, válaszol ezekre a vádakra. Kimutatja, hogy Andrássy 187C-ben nem a franciák ol:eni ellenszenvből ragaszkodott a monarchia semlegességéhez, hanou. mert erre, talán egyéni rokonszenve ellenére, a monarchia életérdekei kényszoritették. A'magyar közvélemény még 1875-ben is, amikor a francianémet háború újból kitöréssel fenyegetett, határozottan franciabarát volt. Franciaország iránti rokonérzése abban a mértékben fogyatkozott meg, amilyen mértékben közeledett Franciaország Oroszországhoz és ozzol felidézte a pánszláv veszedelmet a magyar közvélemény előtt. Természetes, hogy Magyarország, veszedelem elől védelmet keresve, Németország felé közeledett, de Magyarország sohasem vált vazallusává, hogy a német támogatás fejébon eltiporhassa a nemzetiségeket. A magyar nemzetiségi politika sokkal inkább csak szónoklás•volt, semhogy valódi veszedelmeket jelenthetett volna a nemzetiségekre. Ezeknek a magyar uralom alatt mindenesetre sokkal jobb dolguk volt, mint most a magyar kisebbségeknek az uj államok területén. Különösen hatásos érvekkel veri vissza Angyal Dávid vicomto de duichennok azt az áliitásét, hogy a háború alatt Tisza valóságos szoigalelküséggel hódolt be II. Vilmos császárnak, hogy ezen a réven a monarchiában való vezetést magához ragadja. Ugyanosak kimutatja a magyar tudós, hogy hiába igyekezett volna a monarchia föderális állomok szövetség^ eve átalakulni, cz nem elégitette volna ki a nemzetiségeket, amelyek teljes állami függetlenségre és a monarchia*vosztérő tortok. Nem a monarchia belső szervezete volt az oka a bukásnak. Ha II. Vilmos nagyratörő vágyai nem jutnak összeütközésbe az angol érdekekkel, az osztrák- . magyar^monarchia valószinüleg meg "most is életben volna. Befejezésül Angyal ^Dávid hivatkozik Voltaire-re, aki szerint minden nép közül, akik a történelem folyamán felbukkantak, egynek a sorsa sem volt szerencsétlenebb, mint a magyaroké. A francia közvélemény igazságos Ítéletét kéri Magyarország számára.