Napi Hírek, 1927. február
1927-02-03 [0148]
/Soipol bőszedének folytatása./ / tó ó prrc/oU ^ t£o Ennek a szomorú eseménynek - folytatta a kancellár - azonban megkülönböztetett politikai jolontöségoZyan, meg pedig két okból: Somfalva, az esemény szinhelye, a nemrégiben hozzánk kapcsolt nyugatmagyarországon fokszik. Az eseményt^most kapcsolatba hozzák az ebben a tartományban uralkodó aliitélag meg nem konszolidált viszonyokkal. Az. az áliitás hangzott el, /logy az incidens valamilyen összefüggésben áll a határokon túlról eredő törekvésekkel. Meg kell állapitanom, hogy nnnek a feltevésnek a legcsekélyebb ^alapja sincsen. Nyugatmagyarország tartományi főnökét, aki nekem személyesen tett jelentést, megkérdeztem, igaz hitére mondja meg. jutott-e valami olyasmi tudomására, és vaj;-m különösen igaz-e^az, hogy amint azt mondani szokták , valamilyon bandák, vagy egyes lázitó o,lomok átjöttek; Magyarország területéről. A tartományi fonok biztosított engem arról, hogy neki erről semmi tudomása nincsen, ^hogy ez mindon bizonnyal nem r - -mS? Minden ezzel ellenkező állítást természetesen csak a pillanatnyi izgalom folyományának kell tulajdonítani, ami a tényleg fennálló dolgok világos meglátására :.. ... :-.i • .*.-. i .:.t.dmimk-.-a;a.t; képtelenné teszi az elhomályosult tekintetet. Ha annak a tettnek nyilvános elitólísc közben,amely tettről ma szólanunk kell, még.szomszéd államunk kormányával, vagy annak egyes fontos poziciót betöltő személyiségeivel való kapcsolatait is emlegetik, ugy ezt a körülményt ugyanigy kell megitelni. Az azonban érthetetlen, hogy ezt a szóbeszedet még olyanbk is a szájukba veszik, akikről ilyesmit nem lehetett volna feltételezni. Ugyancsak az izgalom folyománya az is, ha bárhol is azt jelentették hogy mi, helyesebben nem is mi, hanem egy magánszervezet legközelebb megszállja a magyar határt. Erre természetesen nem kerül a sor és azt hiszem, ezzel a gondolattal senki sem fog komolyan foglalkozni, ha a pillanatnyi izgalom elcsitul , A szövetségi kormány azonban természetesen nem fogja tűrni az ilyen eljárást, ami komoly bonyodalmakra és ellenintézkedésekre vezethetne. Azzal a beállítással szemben, mintha a somfalvai esemény bármid lycn kapcsolatban is állana magának a burgenlandi lakosságnak a kebelébon fennálló irredenta mozgalmakkal, a szövetségi kancellár annak a szilárd meggyőződésének ad kifejezést, hogy ilyen irredenta nincsen. A legveszedelmesebb dolog volna azonban és élénk tápot adna az ilyen irrcdon^ tónak az, ha ezt a nomLotczo irredentát szóbahozzák és ha rögtön ilyen kifejezésekkel dobálóznak, mint hazaárulás és hazaárulók. A kancellár ezután igy folytatta:Megengcdom, hogy Nyugatmagyarországon vannak emberek, akik bizonyos szeretettol gondolnak vissza régi hazájukra, akik nencsak arra az időre gondolnak, amely legfőképpen érlelte meg bennüli azt az óhajtőst, hogy régi hazájuktól elszakadjanak, tmdnijillik a tanácskormány ^idejére /Felkiáltások: Helyes! Helyes!/,hanem más időre és akik bizonyára nem vennék jó néven, ha tőlük mintegy uj hazájuk, iránti szeretetük bizonyitékaképen azt kivannak, hogy résztvegyenek régi hazájuk becsmérlésében és rágalmazásában. Ha ezeket az embereket hazaárulóknak nevezzük, akkor igen megnehezítjük számukra azt, hogy uj hazájukkal szemben megtalálják az igazi hazaszeretetet és hogy ezt a hazaszeretetet mindenkor - már ezekben az években is - eléggé világosan tanúsíthassák.
