Napi Hírek, 1927. február

1927-02-03 [0148]

/Zsitvay Tibor válasza Rákosi Jenő üdvözlésőre./ Méltóságos Uram, kedves Jenő bátyám, igen tisztelt Uraim! Méltóztassatok megengedni, ha . tán"rapszodikusan beszélek, hiszen a megilletődés elfogta egész valómat. Én az élettől sohasem kértein és sohasem kerestem semmit és legjobban irtózta..- attól, hogy ünneplés központja legyek. Életcéljaim között az első helyen csak az állott, hogy mindenkor nyugodtan mehessek édesapám sirjához és ha most Rákosi Jenő az ő szellemét idézi, meg fogjátok érteni, hogy megilletődöm, he pirulnom kell akkor,amikor dicsérettel halmoznak el Rákosi Jenő szavai, jk *, * .<vs.-H3«»«-» . / dicséret és kitüntetés, amelyért részemről külön is köszönet jár. De pirulnom kell azért is, mert ugy érzem, hogy semmi különös nagy érdemeim nincsenek és ugy hiszem apáink csodálkoznának azon, hogy elismerés jár valakinek azért, mert a magyar közjog ábécéjére hivatkozott. ^viár az ő megjelenése maga is A véletlen ug-y hozta, hogy épen tegnap volt huszonöt esztendeje annak, amikor a nyilvánosság előtt először beszéltem. Huszonöt évvel ez- / előtt mint nyolcadik gimnazista én mondottam a D^k-ünnepélyen a tanári kar és szülők előtt a Deák Ferenc.-xmix'xí.'•+•.. emlékbeszédet. És ha 1 most visszagondolok erre a beszédre, látom azt, hogy :.mai megnyilatkozásaimban ^mennyive 1 kevesebbet mondok annál, amit akkor, ifjúi ésszel, apám iskolájában felnőve és a hagyományok tiszteletében nevelkedve mondottam. Pirulok tehát azért, hogy ma dicséret jár kevesebbért. De bizonyos az, hogy egész eletem során különös figyelemmel kisértem a sajtó fejlődését és kisgyerekkoromtól fogva egyik legszorgalmasabb olvasója voltam annak a Rákosi Jenőnek, aki az elmúlt szazadban egyenes utódja Kossuth Lajosnak és Kemény Zsigmond bárónak, és aki e triásznak ma is élő és a nemzetre és a magyar sajtóra dicsőséget árasztó egyik tagja. Tőle tanultam meg hinni abban, hogy les.; még harminc millió magyar, hogy leaz még magyar megértés,mely minden kicsinyességen, személyeskedésen és felesleges dolgokon felül tud emelkedni és hogy lesz még a nemes oaagyar liberalizmusnak renaissanceja. Amikor ezt mondofci, hozzáteszem, hogy én, aki a hagyományok gyökeréből szivom minden gondolatom, szeretem hangoztatni azt is, hogy a magyar konzervativ k^ndolat nem ellentétes, hanem azonos azzal a nemes liberalizmussal, amelynek hivei voltak apáink és amelynek hivu vagyok én is.^Én a konzervativizmus £.latt azt értem, hogy viasza kell térni azokhoz, az ősi gyökerekhez,,melyekből a magyar szellem mindig táplálkozott. És ha megvizsgáljuk ezeket az ősi gyökereket, akkor azt kell megállapítanunk, hogy nekünk magyaroknak az alkotmány, a közjog és általában a liberális gondolat tekintetében legősibb ideáljaink miatt nincs okunk pirolni. Ezek medernek ma is és sok tekintetben messze ^eghaladjálla legújabb kor gondolkozását is. Nekünk elég vissze,térnmnLy. £s megtisztítanunk a gyökereket és ezekbe oltani bele uj hajtásokat, amelyek életképesel; lesznek, de csakis akkor lesznek életképesek, ha e gyökerekbe oltjuk be őket és nem ugy, amint azt a radikalizmus képzeli, amelynek munkájához nagyon hasonlítható a hindu fakirok csodálatos mangófa-térme lése, amely pillanatok alatt előttünk áll, de gyökértelen és ugyancsak pillanatok múlva hesonló káprázattál el is tűnik.