Napi Hírek, 1927. február
1927-02-13 [0148]
Tanuljunk hazafias elszántságot es szellemet Rákositól, aki egész ílétén át a nagy magyar oszmét képviselte, Meritsünk tőle erőt, s azt az elhatározót, hogy mindaddig nyugodni nem fogunk, amig - remélhetőleg békés uton - vissza nem szerezzük mindazt, amire szükségünk van ahhoz, hogy multunkhoz méltó eletet éljünk. Rákosi Jenőre és arra a szellemre űri ki poharát, amelyet az ünnepelt képvisel. Huszár Karoly, a nemzetgyűlés alelnöke arról emlékezett meg, hogy az ünnepelt a legsötétebb órákban is ébren tartotta a lelket mindannyiunkban optimizmusával és törhetetlen lelkületével. Lelkének függetlenségét, meggyőződésének, tisztaságát minden időkben meg tudta őrizni s benne a magyar idealizmus teatőrét látja. Keresztény lelke oly tiszta szinarany.mint talán..senki másé. Azt kivánja, hogy Rákosi lelke hassa át. a magyar ifjúságot. Rákosi Jenő szólalt fel ezután nagy ünneplés és éljenzés kök* cn. - Amikor valaki - mondotta többel: között - az elismerésnek egy b onyos magasságára jut, rendszerint eszébe jut, hogy volt a múltjában egy pillanat, amikor valaki mindazt, amit elért, megjósolta néki. Hatvan evvel ezelőtt, amikor mint teljesen ismeretlennek, első fiarabját mutatták be a Nemzeti Szinházban, a színfalak között hozzáhajolva azt mondotta neki egy szinpadi diszátu: nüramjez jó darab, én értek hozzá, mert sokat láttam és hallottam, magából lesz valami!« A szinpadi diszÉtő valóban jós volt. Köszönettel adózik a kormányzatnak, amely képviseltette magát s hálás köszönetet mond az olasz követnek, aki szintén megjelent s akinek érdeklődését kultuszminiszterül^ fogja Rómában viszonozni. Hálás Apponyi Albert grófnak, Berzeviczy Albertnek, Andrássy Gyula grófnak, s mindenkinek azért/amit mondott. Kevés embert ér oly boldogság, .melynek a mai napon o a részese. Berzeviczy Albert arra intett bennünket, hogy az irodalom nagy folyam, amely egységes mederben hatalmasan folyik, amelyet mellékfolyók táplálnak, de amelyek csak akkor viszik előre a folyónak erejét, ha egységében összeforrnak vele. Berzeviczy egy irodalmi társaságban nemrégen más szavakkal mondotta már ezt, amikor megá11apito11a azt a szakadást, szerencsétlenséget, betegséget, amelyben irodalmunk ma szenved. Berzeviczy mint illetékes orvos a'szakadék közé állt, kinyújtotta kezét, hogy egyesitsen,sajnos azonban ö is ugy 3 árt, mint a bökitok rendszerint járnak..Ünnepli őt ezért a szándékáért. A betegség, a baj nem az irodalomban van, idegen forrásbél ered. Az' uj, ifjú áramlatok a politikai érdeklődést minél szélesebb rétegekre terjesztik ki. Ez használ talánja modern politikai haladásnak, dc az irodalomra igen veszedelmes lehet. Nem az irodalom csinál pártokat, hanem az iro. Az irodalomnak szent és nagy célja van, de az irók gyenge emberek, az abszolút igazság és' ideál szolgálatából leszállanak a relatív igazság szolgalatába, az ember szolgálatéból az emberek szolgálatába, paritokra oszlanak s a politika rájuk csavarodik; mint hínár a tóba-TtAz, aki a hínárt ki akarja irtani az irodalomból, a jovö számára dolgozik, s ezért ünnepli ő Berzeviczy Albertet. Azt a dicsőséget, amely ót ma érte, felnyalábolja mind _ a két karjával s elviszi az irodalom betegszobájába. Leteszi a^beteg irodalom ágya elé. Arra üríti pohar't, hog. az irodalo... és a sajtó szelleme legyen egységes abban az iránvoaii, amelyet B* rzeviczy Albert kijelölt, amely egyedül üdvös az országrajuézgo, awfeeffc* /Fo ly t aíás akö ve tke zi k./ 0 ^f^ 6
