Napi Hírek, 1926. november
1926-11-29 [0142]
/Bud pro grata beszéde nek I. folytatása, ^ ics*e*e»6 Á nagy politikai kertesekkel nem kivánok foglalkozni, mert a tárcái is annak idején a politikától mentesen vállaltam azért, hogy minél nyugodtabban es tárgyilagosabban tudjam a magam ele kitűzött irányt követni. Ha azonban szemére vetik a kormánynak, hogy nem valósitja meg a közszabadságokat, kérdem, van-e nagyobb szabadság, mint nálunk. Az citált idők után kell egy határvonalat huZni! Minden közszabadságnak hívei vagyuk, amit összhangba lehet hozni a nemzeti gondolattal, de vészedéi- * mes politikát folytatnánk, ha ilyen cimen a szabadosságba mennénk át s erre soha kaphatók nem vagyunk és nem is leszünk. Amikor a kormány programjának' b azdaségi és pénzügyi részével foglalkozom, lehetetlen, hogy visszapillantást ne vessek a múltba, Kénytelen vagyok hivatkozni a pár év előtti viszonyokra ós ha ismétlésekbe bocsátkozom, azért teszem, mert nem tudom,eléggé megmagyarázni a közvéleménynek, hogy megértse a mai időket. És ha összehasonlítom az országnak pár év .előtti helyzetet a maival, ugy le kell szegeznem azt,^hogy az elért eredmények megbecsülésre méltók. Hagy áldozatokkal és óriási erőfeszítéssel, amely a nemzetnek érdeme, megteremtettük pénzünk értékállandóságát és megbecsülését s amikor sikerült • c . külföldi tőket hoznunk a tőkeszegény országba, a leghatalmasabb kezdő lépést tettük az ország gazdasági jövője fele. Az elmúlt idők elpusztították a vagyonokat es semmivé tettek a munka eredményét, ma pedig mindenki tudja,hogy valamire biztosan támaszkodhatik/törekszik arra,^ hogy helyreállitsa elvesztett vagyonát, és felébred ismét a takarékosság gondolák* Sikerült helyreállítanunk a külföldi t$ke bizalmát és nem kevesebb, mint 70 millió aranykoronát szereztünk a mezőgazdaság részére. De ide sorakoztathatom azokat a kölcsönöket is, amelyeket a megyék, városok és községek részere sikerült megszereznünk s amelyek mind el nem vi— s tatható eredmények. Ls ha azt nézzük, hogy ket évvel ezelőtt 60 százalékos kamatlábbal dolgoztunk, ma pedig 12 százalék körül,mozog a kamatláb, ugy megint azt Keli mondanom, hegy ezen a téren is na ö y utat tettünk meg. Az^ellenzéki oldalon azt mondják, hogy a pénzügyminiszter frázisokkal dolgozik. Nos hát ismét idézek egy frázist. Az utolsó napokban a székesfőváros részére 5 százalék mellett sikerült kölcsönt szerezni. Szeretném, ha mindennap '• . , .a-x:„. ilyen frázissal állhatnék elő, mert akkor biztos vagyok afelől, hogy jó uton haladunk. Nem egyszer hangoztattam, hogy az országot a gazdasági zür-zavaa bői csak ugy lehet kivezetni, ha megfelelő összegeket fordítunk hasznos beruházásokra. Az ellenzék azt mondotta, hogy optimista vagyok, s hogyan beszelhetek több. évi beruházási programcél. S Íme ma három esztendc « fX. „. , szlámolhatok be, kérdem tehát, kit igazoltak az idők, a kormán: /' Ö, vagy az ellenzéket. Mi szerény viszonyainkhoz képest megtettük .azt, amit lehetett. Az 1924/25 költségvetési évben 55 millió aranykoronát,I az 1925/2F költségvetési évben 182 millió aranykoronát, a jelen költ-fI segvetesi évben pedig 14? millió aranykoronát, összesen tehát 380 millió v aranykoronát foraitottunk beruházásokra. Ez papírkoronában 5 billiónál v&öbü et tesz ki s olyan összeg, amelyre annak idején' gondolni sem mertünk •l§á|;znog Oerahá záslirdi ) S nézzük/hova fordítottuk ezeket az összegeké S^T^illíí)' arany kor ónét. Jördí tett uak útépítésre, mert a gazdasági életnek elengedhetetlen felte tele a jó ut, és epén ezért járultunk hozzá a^várme gyek kölcsönéhez is. Sokszor hallöm azt a szemrehányást, hogy túlságosan előtérbe tolom az a gr árérde keket- Ma azt látom, hogy az a gondolat, amelyet képviselek, közhellyé válik és ma az iparos és a kereskedő- ugyanazt •vallja amit én, tudniillik, hogy ha az országot' gazdaságilag meg akarjuk erősite.ni, a ta agyar fö.dhöz kell fordulnunk. Ennek erejét 1 ell felszínre hoznunk és erre támaszkodhatik-a magyar ipar és a kereskedelem, amely vérkeringése ennek az országnak. Amikor azt láttam, hogy 1200 közs nek nem volt tenyész-állata, támogattam a földmivelésügyi miniszteit minden erővel, mint mindig, amikor arról volt szó, hogy a mezőgazdasági ter ) m eléét előmozdítsuk. Huszonhét millió aranykoronát fordítottunk erre a célra. Látva a hiteléélétnek teljés ziláltságát, ugy a mezőgazdasági, mi az ipari i±x±ax társadalomnak segiteségre siettünk, es megteremtettük^ azokat a hitelszerv-ket, amelyek a kisexisztenciák érdekeit szolgálják. Ennek megvolt a jótékony hatisa, Igaz, hogy majdnem 40 millió aranykoronát forditattunk erre a célra, s csak azt sajnálom, hogy többet nem tudtunk fordítani. /*Yi Ív tatása következik/
