Napi Hírek, 1926. október
1926-10-04 [0140]
/A romhányi tudósítás^folytatása./ Parlamenti felszólalásom során kijelentettem, hogy téved az, aki azt hiszi, hogy a tisztviselői kar helyzete meg van oldva, ezzel a kérdéssel meg szembetaláljuk magunkat, de ugyanakkor felhívtam a tisztviselői karvf igyelmét arra, hogy ném a mai idők, azok, amikor a követelményeket meg lehet valósítani. M j g kell várni egyrészt,^ amíg a tak rokosságot »z egész vonalon keresztül tudjuk vinni, másrészt, amig a gazdasági elet fejlődése fogja bevételeinket fokozni, akkor leszünk abban a helyzetben, hogy komolyan foglalkozhatunk ezzel a problémával. -A takarékosság elve azonban nem állhat meg az államnál, s nem ok nélkül hivtam fel a figyelmet a; törvényhatóságok és községek háztartásaira. Az egyik tö vényhatóságnak ma száz százalékkal nagyobb személyzeti k adása van,, mint volt békében, S ha azt. ' látom, hogy van-., nak községek, amelyekben sok tennivaló volna, utépites és más egyéb s a polgárság vállaira oly terhet rónak, amely nem indokolt a mai időben, pl. 9 milliárdért kultúrházat építenek, akkor kérdem, nem szükséges-e, hogy a takarékosságot az egész vonalon keresztülvigyak. Nem akarom az autonómiát megsértetni, de ha a jobb jövő érdekében az országnak alá kellett vetnie magát külföldi ellenőrzésnek, senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha az autonómia jogaínak sértetlen megtartása mellett olyan pénzügyi politikát akarunk bevefietni, amely az egész népesség javát szolgaija, A háború utáni időket nagy alkotási vagy jexlerazi, ozt a vágyat azonban nem lehet• túlozni, mert a köztema-kneit me ö van a hatéra s ellenkező esetben az alkotási vágy végeredményben eredményt^- • lonségbe fullad. A közmunkaváltság leszállítását meg fo^juk- oldani s ak.-or a terhek lényegesen csökkenni fognak s jlvis-lhe-fók lesznek. -Ha a jövő lehetőségeit nézem, ugy nehéz, do biztitó helyzetet látok. Az ország nagy fáradsággal és áldozatkészséggel eredményeket ért el, ezeknek állandóságét biztosítanunk kell, mert különben olyan qsszeomlás következtetik, amely a vagyonok teljes pusztulására vezet, Én tehát ehhoz ragaszkodni fogok a végletekig, mert ellenkező esetben nem tudok elég sötét képet festeni. Sok oldalról támadják és kifogásol :ják azt, hogy fölöslegeink Vannak, Elsimerem, hogy vannü,_ soha^sem titkoltam, de elképzelhető-e, hogy '.• • mog tudtunk volna oldani sok olyan kérdést, amely nélkül egészséges gazdasági fejlődés nem lenetett volna, ha nem ezt* a pénzügyi politikát folytatjuk? Vajjonlehetséges<k lettek volna enélkül a hasznos beruházások? Azt votettek a szemére a kormánynak, hogy a hasznos beruhzásáoj(nak csak agy részét fordította ipari munkákra. Hasznos beruházás mindaz, ami az ország gesz gazdasági életének fejlődését szolgáltja, Kérdem, vájjon volt-e fontosabb probléma, amely megoldásra várt, mint az, hogy a falu népe megkapja az általános műveltségets egész tádását vigye bole a gazdasági küzdelembe. Sokan kifogásoltak a szövetkezetek támogatását. A szövetkezetek vagyonilag leromlóttak S epen akkor jártunk volna helytelen uton, ha elbukni engedjük • * i őke-t. Talpraéllitottuk azokat a szovetkozeteko^famelyek a kisemberekkel vannak összeköttetésben, de ezzel az állam a maga kötelességet teljesítette is. A szövetkezétől eszme az önsegély elvén épül fel. Az állam most már megtette a maga kötelességét s az érdekeltek saját erejükből lássanak hozzá a szövetkezetek'fejlesztéséhez. Hiszem, hogy azok a kisomborok, akiknek érdekei érintve vannak, meg')fogjak ezt érteni az egész vonalon, j-^ 1UJ*£<Lü£t^ *A*fac /í^lytatása következik./ a
