Napi Hírek, 1926. október

1926-10-25 [0140]

§ K e^o s k e me t ; október 25. ,

;

gasegyházán ünnepélyes keretek között vasárnap szentelték fel az uj romai katholikus tanyai templomot, amely sikari Kovách Mihály/milliárdos adományából létesült, i fölszentelest Révész István pápai prelátus.végezte nagy s.gédletbel s az ünnepségen resztvettek Fáy István főispán, Zsitvay Tlber nemzetgyűlési elnök, Pekar Gyula es Perlaky G-yörgy képviselők, Kecskemét város polgármestere es meg számos notabilitésa. Az újtemplom oltárképe Uher Arisztid festőművész alkotása. A templomszentelési ünnepséget az adományozó sikari Kovách Mihály fÖldbirüokos tiszted-ötére tartott lakoma követte.(MTl\ § földbirtokos ' § J á,s z b e r é n y^ október 25. /Kiegészités a hősi emlék- ' 'I szobor leleplezéséről szóló tudósításhoz/ A szob9rleloplezési ünnepélyen megjelent előkelőségeken kivül József főherceg tábornagy ^ város polgármesteréhez intézett táviratban mentette ki távolmaradását, A leleplezési ünnepségen gróf Apponyi Albert ' . w

, ' (beszéjiet jmondőtáT*^ i Az^érzelmek^amelyek almost leleplezett emléksTöDOr^Eörül hullamzanák,sokfélék és összeegyeztetésük nem könnyű.Mert ez a szobor számos család mélységes gyászát jelenti, sokakat arra a kegyetlen sorsra emlékeztet, /nogy akit szerettek, azt'^vilegeseméínyek szivtelens/ge kiragadta körükből es^martalékul odadobta az idő előtti halálnakr Es ami megnyugvást a honmentő nagy cél gondolata nyújthat, amelynek ők", a n^iottak feláldozták életüket, azt is megzavarja az a keserű érzés, hogy ez a cél nem az ó hibájukbői , de el nem eretett; hogy annyi ezer magyar fiu halálig menő önfeláldozása nem mentette meg a hazát, hogy az é sirjukba belétemettük az ezeréves Magyarország integritását is és felzúdul bennünk egy keserű,kegyeletzavaró, kétségbeejtő érzés,mely ezt a kérdést adja ajkainkra:Hát ők hiába haltának? E&t annyi vér hiába folyt, annyi fájdalom hiába járta át a magyar szivek százezreit? Van-e tehát vigasz bánatunkban? ^il/vne/ti A kérdés választ igényel és e szobor talapzatánál kéli azt megadnunk; f— 7) iff, ^ & ezt — Mindenek előtt: ha úgyis volna^ ha ők, a hősök való~ban hiába hal tak volna,; akkor is helyén volna dicsőítésük, akkor is'tartoznánk emléküknek soha nem muló hálával^ kegyelettel és ünnepléssel, mert nem rajtunk mult a győzelem kivivása; ami reájuk volt bizva, azt ők hűségesen elvégezték; ők nem is győzettek le, a magyar katona egyetlen csataterén a világ- háborúnak sem győzetett le, ő a végletekig megtette, amit a haza tőle varhatott és megtette nemcsak hősiesen, de többnyire sikeresen is,Idegen hibák csavarták^ki kezéből a végleges diadal koszorúját,de sirját attól meg nem foszthatják.Semmivel sem kisebb az ő dicsősége, mint amilyen lehetne, ha a végeredmény a győzelem gyümöl-seit hozta volna,Megvetést érdemelne az a nemzet, ha a balsiker csökkentené forró háláját és kegyete\tés elismerést azok iránt, akik kötelességüket mindhalálig teljesítették*- ez - a szobor, midőn a halottakat diesőiti, az élők becsületét is megóvja. Mindez abban a feltevésben is i^az, hogy a hősök,akiket siratunk, hiába.ontottakvérüket.De hála legyen az Úristennek, ez a feltevés nem áll meg. Ok nem hiába haltak, ők nagy örökséget hagytak, nemcsak szeretteiknek, de a hazának is. /Folytatása következik/