Napi Hírek, 1926. október

1926-10-18 [0140]

( Klebelsberg beszéde a szobor előttj /. / / -Alig egy hittel ezelőtt gyújtottunk örökmécset Batthyány Lajos mártír — miniszterelnök nemes emlékének s ma ismét azért g^ltunk össze, hogy szobrot állitsunk *erenc\ Jőzsef utolső miniszterelnökének, Tisza Istvánnak, aki szintén martir volt és hősi halált halt. Az elsó^-felülről jövő álamcsiny, a másikat alulrél feltörő zendülés gyilkolta le.tragikus sorsukban nemcsak a magyar történelem mélységes szomorúsága tükröződik vissza, hanem az a heroizmus, az a helytállás is, amelyet a magyar gondolat klaszsz^k^is megtestesítői felülről és alálről jövő erőszakkal szemben egyforma férfiassága|£tanusitottak. —Tisza István sorsa sokban hasonlatos a Széchényi Istvánéhoz. Csodálatos intuiciőval mindkét tergnegsejtik a sötét jövőt, küzdenek a komor jégzet ellen és amikor'a magyar balsors eresebbnek bizonyul.mint ők, életuK tragikus béget ér. Az első nagy meglátása volt Hsza Istvánnak, hogy a magyar parlamentben a mult szádad végén mutatkozott rendbontágjszellemében már felismerte a forradom csiráit. Mint valami veszedelmes ragálv, Ausztriából harapódzott át hozzánk az obstrukciő,De az osztrák parlamentben obstruálő nemzetiségek, amelyek nem akarták ksxx Ausztriát hazájuknak elismerni, tudták mit csinálnak, ők öntudatosan a szét akartak pattantanáegy állami szervezetet, amelyet ellenségüknek tekintettek. Nekünk magyarosak ellenben parlamentünk legértékesebb nemzeti életszervünk volt és midőn annak munkásságát mesterségesen megbénítottuk, voltaképen önmagunk ellen dühöngtünk, annélkül, hogy a Bécs szóval jelzett hatalomnak komolyabb nehézséget okozhattunk volna.Ausztriának utánzása tehát az obstrukciő tekintetében annyival végzetesebbnek bizonyult, mert a 67-iki kiegyezséssel megindult alkotó munka a parlament megbénulása következtében a XX. század elején megakadt és századunk első tizede majdnem elveszett a magár nemzetre nézve.Tisza azonban a jövőbe vetett sas-^ekint tétével ez elpocsékolt nemzeti időn tul meglátta, hogy a rendbontás szelleme a parlamentből jövő rossz példa következtében kszd elharapődzni a nemzet szélesebb rétegeibe. Ez a szellem volt azután az, a mely a forradalmi időkben féket veszitvo mind lejebb sodort bennünket o. lejtőn, egészen 0_ bol^sevizmus fertőjébe. *-A világháború kitöréséig ugy folyt nálunk a politizálás, mintha a Csb6jdes Óceán egy szigetén éltünk* volnggs Bécsen tul csak igen ^kevesen láttok. A külpolitikai.kérdések ' megitlesében hihotelen naivság mutatkozott s mig vi-lágszertá|ind erősebb^lett a fegyverkezés és mind nagyobb lott a feszültség az eurépai hátibbak között, addig mi nagy nemzeti sikert láttunk 4bban, ha * monarchia fegyverkozését lassitani vagy megakadályozni tudtuk. Az obstrukciő és a nemzeti küzdelemnek nevezett mozgalom is végelemzésben ezt a célt szolgálták. Tisza itt is világosakban látott\kortáBainál és/bár ismerte az osztrák katonai körök minden gyengéjét és elfogultságát, mégis elkerülhetlen^zükségesnek látta, hogy a katonai, felkészülés tekintetében az ellenséges hatalmakkal lépést tartsunk, -Alig volt mogyar államférfiú, aki a felelősség gondolatit^komolyabban vette volna, mint Tisza, Mélyen át volt h<?tva ő^ttól n .meggyőződéstől, hogy azoknak , kik a nemzet sorsát intézik, az örök biró^olőtt majd szái.olniok kell. Ez az éber felelősségérzése mély vallásosságából és hozaf iasságából tt\£adt. Teljes tudatában volt annak, hogy öe szerencsétlenségek mely özönét jelonti^gyjnodern|mb*}ru és átérezve egy ily háború felideaésének szétmorzsoló £<^É3sséQÉ^Glxri3.{jg. is. -ellene volt ennek. ^Folytatás követi^sik/ '