Napi Hírek, 1926. október
1926-10-02 [0140]
::,K ö In , október 2. / Wolff/ A kémet néppárt mai délelőtti partgyülésén Gtresemann külügyminiszter^ a párt elnöke, hosszabb beszédet mondott a politikai helyzetrőlx Meszedében többi között a következő kijelentéseket tette: A német nép túlnyomó többsége egyetért abban a célban, hogy törekednünk kell mai helyzetünkben megszabadulnunk a ránk nehezedő nyomás alól. Lépésről lépésre ugy^an, de mégis előbrre haladtunk ezen a téren. Az összeomlást követő első években milyen sokáig igy-keztünk odáig eljutni, hogy a német álláspontot végre egy értekezlet e^ótt képviselhessük, ahelyett hogy ultimátumszerű, fenyegetésekkel és parájncsokkal kezeljenek bennünket a túlsó oldalról. A talaj csak lassankint javult meg. A megértés politikába népsZerütlem volt^és ebben valóban nem csupán a német nép volt a hibás f mert a háború utáni első években a Németországgal szembei: követett politika voltaképpen folytatása volt - csak más eszközökkel a háborúnak. A német r nép pszichológiai kezelésében figyelmen kivül hagytak a német nép súlyának és jelentőségének megbecsülését, Ae »ejuJ>ir'iv* a losszuállás délibábos gondolatával nem lehetett e helyzet ellen küzeleni. A megértés politikája vezetett a ruhrvidéki harc megszakításán és a londoniértekezleten keresztül ahhoz a sokat támadott februári emlékirathoz, amelyet ma is büszkén vallok*, magaménak. Ez a politika vezetett ettől az-emlékirattól és ettől a német kezdeményezéstől Locarnoba, majd Locarnoból Genfbe és Genfből Thoiryba. Ennek a politikának a jegyében lépett be Németország a népszövetségbe ^és a népszövetségi tanács állandó tagjainak sorába. Dőreség volna félreismerni azokat a nagy politikai realitásokat, amelyek a genfi intézményekben testet öltenek. A nemzetközi életnek tényleg uj formákra van szüksége és Genfben adva van legalább is egy uj nekilendülés e törekvés szolgálatában. A külügyminiszterek és más vezető politikusok rendszeres genfi Ös%zejöveteleinek jelentősége messze meghaladja az aktuális részletkérdések megbeszélésének lehetőségét. Ezek olyan személyes- vonatkozásokat teremtenek meg, amelyek korábban nem voltak lehetségesek. Azt hiszem, • nem lehet vitatni azt a tényt, hogy a német-francia megértés a magva ma és a jövőben minden európai megértésnek és megbékülésnek. Ez a politika hem taktikázó politika, hanem a jövő fejlődésének alapproblémája, amelkül, hogy bárki is megmondhatná ma, hogy e fejlődés során fogják-e követni a népek államférfiáiknak óhaját és akaratát. En hiszek a francia külügyminiszter urnák a megértésre irányuló akaratábatí. Több év óta folytattam vele tárgyalásokat fontos kérdésekről ős különböző értekezletek alkalmával személyesen volt alkalmam vele érintkezni. Az ón szememben annyi bizonyos, hogy az uj Németország és az uj Németországnak újra felemelkedése, amelyről mi beszélünk, csupán a békén alapulhat. Ez lehet egyedül alapja a mi erjjnk bárminő megújhodásának. De mikép volna lehetséges ez a lépés, ha azt nemjelőzi meg, vagy nem alapozza meg Németország és Franciaország megértése. ^En latom, hogy a közgazdaság olyan uton halad előre,amely az országok határain tul uj nagy alakulatokat teremt és amely'kiküszöböli a béke•szerzoaősek közgazdasági ..., *í%Vi\* visszá/sságait. De a német közgazdasági vezéreknek, aki egyébként valamennyi törekvésük ős tárgyalásuk során kormányukkal természetszerű egyetértésben járnak el, sohasem lehet a^feladata az, hogy amikur a nagy ipari békében az egyes országok csatlakozását iparkodnak megteremteni, akkor ezt avval a céllal és éllel tegyék, hogy^evvel mas országokat vagy közgazdasági ágakat a versenyben legyürhenek es az egyes gazdasági ágak harcát egyers államok gazdasági ' .'. harcara vigyék át. A közgazdasági politikának sohasem lehet feladata az, hogy ennek a politikának tartalmából egyes hatalmakat kizárjon, vagy hogy irányzatát egyes meghatározott hatalmak ellen fprditsa. Ez áll ép ugy a Németország mint a szovjetköztársaság között kötött berlini szerződésre, mint azokra^a tárgyalásokra, amelyek a háború utáni politika tisztázását
