Napi Hírek, 1926. október

1926-10-07 [0140]

/ A kultuszminiszter gyászbeszédének folytatása./ - forrón szerette ezt a magyar föld,et, amelynek tősgyökeres szülötte volt, Es még^-sem nevezem honleánynak, Ó több volt önnél, benne macában a magyar ' , géniusz sok jellegzetes vonása e^ypnesen testet öltött. Egyik legnemesebb alkotóeleme volt a kiegyezéskorabeli Magyarországnak. Senki szebben, mint ő, a magyar szót ki nem ejtette. Senki ajkán a mi gyönyörűséges'nyelvünk jobban ngm zengett, mint a Jászai Marión. A magyar nyelvvel, a magyar érzéssel, -a magyar gondolattal^annyira összeforrt, hogy külföldi sikerekre nem is vágyódott. Bár tehetségre a XIX. század legnagyobb magyar művészeinél, Lisztnél és Munkácsynályakinek kortársa volt, nem kisebb, egyetemes elismerés nem juthatott osztályrészéül, mert r mig ők a hang és a szin nemzetközi nyelvén szólhattak, Jászai Mari csak az ő cstjdálatos magyar nyelven akart beszélni,^ _ A háborúban hazafisága a kórtermekbe vitte_ és szárnyaló lelkesedéssel szavalta ott hazafias líránk^legszebb darabjait^ különösen Petőfi harci dalait. Mihelyt mély hangjának harangszava megkondult, az Alföld és a Dunántúl egyszerű fiai felemelkedtek kórágyukon és a Jászai Mari varázsszavára egyszerre vilá

0

os lett nekik Vörösmarty, Petőfi és Arany költészetének minden rejtett szépsége,^A rpkkantak^között egy ily alkalommal fejéhez kapott: "Iszonyatos - kiáltotta -, hiába véreztek, veszve van minden." Nyilván divinácié volt. Hungária egy pillanatra fellebbentette a nagy tragika előtt a végzetes szaiszi fátyolt. - Jászai Marinak egy szűkebb és egy tágabb hazája volt: a Nemzeti.Szinház és^Magyarország. Mindakettó szemei előtt dőlt romba; a régi Nemzeti Szinház, amelynek köveiből magának sirboltot épitett,és a régi Magyarország. Éj^nem adatott meg neki, hogy meglássa , sgm^az uj Nemzeti Szinházat, sem az uj

1 Magyarországot. De mégseui úaiv kétségbeesésben, ránkhagyta határtalan hitét a magyar jövőben. - Ez''a hite és emléke élni fog közöttünk idó'tlen-idoki^.