Napi Hírek, 1926. június

1926-06-08 [0132]

/Klebelsberg kultuszminiszter beszédének folytatása./ Az a gyermek az édesanyja karján, én voltam. Azéta mind elmentek azok, akik akkor engem gondoskodásukba fogadtak, valamennyien ott nyugosznak a székesfehérvári temetőben. És én most nagyon köszönöm, hogy^megemlékeztek rólam, mert nagyon szeretem azt a várost, amelynek a történelmi időktől átitatott talaján szíttam magamba a magyar haza szeretedét. Ezek azok a kötelékek, melyek ehhez a városhoz fűznek. Szeretem ezt a várost, s azt hiszem ebből kötelességek is fakadnak, különösen most, hogy disz#\ \jry polgárságukkal megajándékoztak. Dolgozni akarok a városért. Ha felmegyünk a várost környező hegyre és onnét látjuk a soktornyú Székesfehérvárt, miről beszélnek ezek? Az előttünk irt ősök emlékéről és azt hirdetik, hogy mikor ők a törököket kiverték, akkor ott hatalmas alkotómunka indult meg. Az akkori székesfehérváriak nem estek kétségbe, hanem egymás utánemelték az alkotások egész sorát, melyekre ma is büszkék vagyunk. Mindezek megszabják nekünk azt az utat, amelyen nekünk is haladnunk kell. Nekünk is intézményeket kell létesítenünk, mint ahogyan az ősök nehezebb és kedvezőtlenebb viszonyok között épitettek. Ebben a munkában, Székesfehérvár rekonstrukciójának munkájában - mint ahogyan az egész országnak is - szivesen állok rendelkezésére elsősorban a saját reszortom keretében, különösen Székesfehérvárnak az igazi iskola-városnak is. De hallatni fogom szavamat mint miniszter reszortomon kivül is és ezzel az Ígérettel, ezzel az eltökélt szándékkal és tettrekészséggöl veszem át köszönettel a nevelováros diszpolgári oklevelét. A küldöttség sajosan megéljenezte a beszédet és lelkesen ünnepelte a minisztert. A kultuszminiszter ezután megszemlélt- a diszpolgári oklevelet s a szép kiállitásu albumot amely az ötvösművészet remeke. Az album első oldalán Székesfehérvár városának látképe van^ továbbá a miniszter egykori diák-lakéhelye és a cisztercita gimnázium épülete. A szövegrész' * • ' .. g a. íszavakban emlékezik meg a miniszter nagy érdemeiről s a következő mondattal végződik: "...különösen a magyar kultúra lerombolt oltárának ujjáépitése körül kifejtett, értékeiben és kihatásaiban e csonka haza diadalmas feltámadásának reményét ébresztő tevékenységeért • mélységes, soha sem szűnő hálául és tiszteletünk, ragaszkodásunk örök időkrt szóló tanuságtételéül. ii A miniszter megindult hangon ismételten köszönetet mondott a küldöttség minden egyes tagjának, kérve, hogy tolmácsolják ragaszkodását az ősi városnak, i &ncMc*&tát