Napi Hírek, 1926. február/2
1926-02-18 [0125]
§ A Magyar Távirati Iroda jelenti: A nemzetgyűlés pénzügyi és igazságügyi bizotrtsága február 19-en délelőtt \y órakor a nemzetgyűlés I. számú bizottsági termében ülést tart .(tárgya. Cl magánalkalmazottak r nyugdijának, özvegyei és árvái ellátásának átértékeléséből ázóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. L\/K• CiXto § k Magyar Távirati Iroda jelenti: A nemzetgyűlés e ó yesitett pénzügyi áe igazságügyi bizottsága ma délben^folytatta a magánalkalmazottak nyugdijának, özvegyeik és árváik ^ellátásának átértékeléséről szóló törvényjavaslat vitáját. A bizottság ülésén Platthy György elnökölt Drehr Imre töltötte be az előadó tisztét, a kormány^részéről Bud János pénzügyminiszter^ az igazságügyminiszter képviseletében pedig Térffy Gyula kúriai tanácselnök vett részt. r _> Az elnök bejelentette, hogy Szilágyi Lajos, aki egyik bizottságnak sem tagja, két Írásbeli inditványt nyújtott be s kerté, hogy azo* kat szóbelileg is indokolhassa, A bizottság az engedélyt megadta és Szilágyi megindokolta javaslatát. Egyik javaslatával az állami tisztviselők nyugdiját kivánja a magántisztviselők számára is megállapittatni, amennyiben ezt nem fogadnék el, ugy indítványozza,^hogy a jelenlegi akti v szolgálatot teljesítő magántisztviselők illetményeit vegyék alapul a nyugdijak kiszámításánál. Egyébként elfogadhatatlannak tartja a javaslatot, mert nézete szerint -abban vörös fonálként látja végighúzódni a tőke győzelmét s az a benyomása, hogy a kormány a vállalatokat mentesíteni akarja az alól a becsületbeli kötelezettségük alól, amelyet** tisztviselőikkel szemben viselniök kell. A törvényjavaslat szerinte: védelemben részesiti az erőseket ,• ahelyett, hogy védené a gyengébbeket.: az igényjogosultakat. Ezért a törvényjavaslat bujtogat és izgat ahelyett, hogy megnyugvást teremtene. Szilágyi Lajos szavaira Bud János pénzügyminiszter válaszplt ö»'• a következőket mondotta: - • Bármennyire érdekesen fejtette is ki Szilágyi képviselő álláspontjának indokolását, Őszintén megvallom, hogy egyetlen meggyőző érvet sem hozott fel, sőt felszólalásából azt kellett megállapítanom, hogy • bizonyos fogalomzavarban van. Egészen lehetetlennek tartom ugyanis, hogy oly egyedülálló egységet, mint amilyen az állam, a magánvállalatokkal hasonlítsunk össze és ugyanazokat az elveket,•gondolatokat alkalmazzuk az államra, mint a magánvállalatokra. Az egyenlő elbírálás alá vonás egyenesen képtel-nség. Megengedem, hogy ha normális viszonyok volnának, lehetne arról szó., hogy bizonyos vonatkozásokban az állami igazgatásban, különösen a nyugdíj rendezésben irányadóul vett szempontokat mondjuk ki kötelezőnek a vállalatokra is, a mai viszonyok között azonban erről szó sem lehet. Tessék elképzelni, mi következnék akkor, ha a törvényhozás Szilágyi képviselő álláspontját magáévá téve kimondaná,hogy^az állami nyugdijakra vonatkozó jogszabályok a vállalatokra is irányadók és féligmeddig a té»nk szélén álló gyenge vállalatok is olyan összegeket kötelesek nyugdijasaiknak fizetni, mint amilyen összeget az állam fizet. Ennek következménye az illető vállalatok összeomlása volna, ami a nyugdijasokra sokkal súlyosabb következményekkel járna, mint nyugdijaiknak^ bármily kis mértékre való redukálása, örömmel szögezem le Szilágyi képviselőtársamnak azt a kijelentését, hogv az állami nyugdijak rendezés?, amely rendezést ő oly n sokszori az ó meggyőződése szerint sem olyan rossz és megállapítom, nhogy nagyon helyesen érvelt amellett, hogy az, amit az állam tett. az optimum, ami elérhető volt és aminél további menni az adott körülmények között nem lehetett, (^T4AnftM.r\ Nem hiszem, hogy a nyugdijasok meg volnának ezzel elégedve, ha ezt a végleges álláspontot foglalnám el és minden esetre furcsának találnák, ha ma leszegozném magam amellett, hogy ezt minden körülmények között végleges megoldásnak tartom. , ' Méltóztassanak ezután a vállalatok szempontjából is megítélni a dolgot. Folytatása következik./ ORSZÁGOSLEVFÍTÍD
