Napi Hírek, 1926. február/1

1926-02-03 [0124]

Ezeknek az értékes energiáknak céltudatos irányítása eseten, kitartó munka után nem lesz ábránd arra gondolni, hogy Budapestet a körülötte lévő országok képzőművészeti központjává fejlesszük. Szellemének fölénye átlépné a határokat és művészi iskoláinak nimbusza messze földről a növendékek seregeit gyűjtene ide* Ebbel az önként kinatkozó programból a Szinyei Társaság szívesen vállalja az őt megillető munkát eo lelkesedéssel fogja azt elvégezni. Ezután beszámolt a társaság multévi mükóaesenől, melynek kiemelkedő momentumai a Szinyei Társaság Barátai országos korének megalakítása, a "Magyar Művészet" eáinÜ folyóirat megindítása, a Társaság^londoni; debreceni, budapesti és a Társaság által dijazott művészek kiállítása. Bejelentette, hogy az évzáró közgyűlés'a régi vezetőséget újból megválasztott . és rendes taggá • iöéJoaxm Szüle Péter festőművészt, külföldi levelezőtaggá pedig Alesaandro de Stefani olasz irót választotta^ Meghívott tagok lettek: Bartóky József, Baumgarten Nándor, báró Herzog Mór Lipót, Mauthner Zoltán, Szmrecsányi Miklós, dr. Tóth István egyetemi tanár és Ugrón Gábor, a Barátok Körének vezető tagjai. Bejelentette azt is, hogy Zichy Mihály szüleiének eentenáriuma előkészületeire megalakitotta^a Zichy-emlékbizottságot és elhatározta, hogy 1927-től kezdve a Társaság grafikai diját "Zichy Mihály jutalom"-nak b ivazi el. A tetszéssel foga.ott beszámoló után Lyka Karoly jelentésére került sor,.aki az 1925, évi dijak kiadásáról referált. A Szinyei-jutalmat, melyet ez évtől pénzbeli jutalom helyett Szinyei dombormivü képével diszitett aranyérem formájában ad ki a Társaság, Szüle Péter festőművész nyerte el. A jánoshalmi Nemes Marcel alapitvány Szinyei tájképfestészeti diját, amelyet négy éven át nem adtak ki, a Társaság Csánky Dénes "Trágyahordás» cimü képének Ítélte oda, A grafikai díj nyertese'az idén Aba-Novák Vilmos festőművész lett, akinek "Savanarola" című rézkarcát emelte ki a jelentés. Azután Ybl Ervin: "Szinyei és a magyar tájképfes^teszetn cimü előadása következett. Szerinte a XIX. századbeli magyar művészet stilusforrásai külföldön keresendők. Aki a multszázad magyar festőművész étének történetét meg fo

0

ja imi, annak egyik főkötelessége lesz j*. llrmezni azt a folyamatot, hogy kiknél és miképen válik ez a művészet tartalmában, kife*jezésében magyarrá, A tájképf-estészet terén idősebb Markd* Károly klasszicisztikus eszményi tájképein a multszázad második n rmadao^n me^. idegen szellem uralkodik. Érdekes azonban megfigyelni, xiogy a mester legidősebb fiának, ifjabb Markó Károlynak a Szépművészeti Muzemaban levő Erdei táj cimü festményén /1861/ már minő naturalista törekvések ébredeznek. Ennek a'naturalizmusnak azonban még stm .i kóze sincs a magyar érzéshez. Az utóbbi LÍJtz Károlynak a hatvanas években "festett alföldi képeiben jelentkezik először, de még á bécsi Rahl-iskolabarnás tónusában^és romantikus felfogásban. Székely korai tájképei, különösen felhőtanulmányai a sötét tónusokból kiszabadult élénk és igaz színharmóniái miatt nevezetesok,^A hetvenes évek elején nárom főirányát különböztethetjük meg a magyar^tá;képfestészetnek. Az egyiket Szinyee-?erée Pál, á másikat Paál László és Munkácsy, a harmadikat pedig Mészöly Géza képviseli, Paál és^Munkácsy stilusa festőibb, Mészölyé pedig magyarosabb. Szinyei korai éveiben nem nevjzheto kizárólagos tájképfestének, de derült, ragyogó szinhatásokra épült . . plein airje egyik legfontosabb állomása tájképfestészetünknek is. A Majális, mely Szinyei művészetének botoljesedése, plein airkompozujió. . v Szinyei akkor nem méltányolt stilusa azonban nem gyakorolt befolyást a magyar tájképfestészet fejlődésére . : _ ".* .—'* k' \ - /Folytatása következik./