Napi Hírek, 1926. február/1

1926-02-11 [0124]

Bécs, február 11. /Magyar Távirati Iroda./ A Reichspont annak az általa állitott nyilt zsarolási ügynek bizonyítására, amelyet xmxmx.iEiim*É f az Abend főszerkesztője és Fuchs hirdetési iroda igazgató követtek el a Castiglioni bankház ellen, továbbá annak bizonyítására, hogy ebben a zsarolásban a fiatal Colbert is részes volt,közli annak az úgynevezett emlékezet után felvett jegyzőkönyvnek tartalmát, amelyet a lap szerint Schweiger vezérigazgató utasitésara fogalmaztak, illetőleg amelyet maga a vezérigazga'ó szövegezett meg, A lap által közzétett irat tartalma a következő: Fried igazgató, a Castiglioni-bankház sajtóreferense 1921, március havában közölte Schweiger vezérigazgatóval, hogy Fuchs hirdetési irodai igazgató ugy nyilatkozott előtte, hogy a legközelebbi napokban támadások fognak megjelenni Castiglioni ellen. Fuchs megkérdezte Friedet, vájjon arem érdeke-e, hogy ez ne történjék meg. Fried közlésére Schweiger vezérigazgató megkérdezte,^ hogy mibe kerül a dolog. Erre 40 millió koronát jelöltek meg, ami mai értékben 400 millió koronának felel meg. A fizetési feltételek tekintetében a jegyzőkönyv szerint ugy állapodtak meg, hogy 24 millió koronát azonnal, 16 millió koronát pedig részletekben kell megfizetni, Fried közlése szerint Fuchs a 84 millió koronát teljes összegében Weiss Sándornak adta át. Amikor Castiglioninak jelentették, hogy Fuchs 40 millió koronát követei, megkérdezte, hogy mit jelent ez, hiszen ő 2 millió koronát már fizetett az Abendnek. Amikor Fuchsot felelősségre vonták, kijelentette, hogy az a két millió rossz helyre jutott, mert aa a fiatal * Colbert Ernő zsebébe került. A részletekben törlesztendő 16 millió korona valorizálását a Castiglioni bankház elutasította. Az emlékezet után felvett jegyző könyv megjegyzi továbbá, hogy amikor a Castiglioni-bankház jogtanácsosát megkérdezték, hogy mit lehet tenni az Abend ellen, a jogtanácsos azt válaszolta, hogy jogilag nem lehet hozzányúlni ezekhez az emberekhez. § Paris, február 10. /Magyar Távirati Iroda/ AzHumanite irjá: A francia diplomácia nem tudja többé hol a helye és Briand legutóbb a parlamentben kényelmesen azt a választ adta, hogy várjanak; azonban a kisantant sietősebbnek tartja az ügyet, Franciaország a győzelem után a kisantant államai között elosztotta a szerencsétlen Magyarország maradványait és ezáltal nagyszáma magyart szakitott el hazájától, akik most elviselhetetlennek tartják az őket megfojtó uralmat, A kisantant államok végeredményben jó szemmel nézték a budapesti botrányt, mert ennek révén remélik, hogy a legyőzött, kimerült és tönkretett Magyarország bilincseit még szorosabbre lehet fogni, A Quai d'Orsay pedig hogyan tudna ellentállni a kisantanthak, a vazallusainak, akikre öt év óta európai politikáját alapította? Azonban a Foreign Office, amely a kisantantra Loearnoval már alapos csapást mért, nem hajlandó Franciaország vazallusainak agitációját tűrni, A lap ismerteti a Timesnek cikkét;* ugy látja, hogy Paris és London régóta rivalizálnak Magyarország kolonizációjának munkájában. A magyar-francia kereskedelmi szerződést a magyar kormány azért ratifikálta, hogy ezzel a francia imperializ-^ must lecsillapítsa. Ugyanakkor elkedvetleníti az angol bankárokat.^Egyébkent is London a francia, befolyást aláásni igyekezvén, szükségesnek találta, hogy a temesvári konferencia előtt a francia imperializmus ellen tüntessen.