Napi Hírek, 1926. január/1

1926-01-02 [0122]

§ Dr. Kcgcdüs István, o budapesti királyi mogyor Pázmány Péter Tudományegyetemen o kiosszibo-filologioi szemináraun volt igozgotdno, o kolozsvári fforenc József tudományegyetem b©lcsdszet- nyelv es történettudományi koránok volt dékánja, o Mogyor Tudaáziiyos Akadémia rendes .g; to

gJ

a

> eletének 78.évében, egyetemi tonárságánok 40. évében holt meg. A ^megboldogult testvére volt H-gedüs Sándornak és nagybátyja Hegedűs Lórátnfibk. Szaktudományát, a klasszika-. . . v • filológiát o legnagyobb odaadással müveibe és tanitotto és tanítványaiban fel-is tudto kelteni oz antik, különösen görög kultúra iránt való lelkesedést. Főleg esztétikai oldolukról tudto finom megérzéssel méltatni o hellén irókot, akik közül néhányat le is fordított. Költői lélekkel művelte a tudományt, Maga is költő volt .Még oggkorábon is fiatalos hevülettel magyarázta Pindoros odárfc amelyekkel egész életét át szeretettel foglalkozott. §Kopenhágo, január 2. /Mogyor T

áviroti Irodo/ A király kihallgatáson fogadta a diplomáciai kart, közöttük Török Bélo mogyor ügyvivőt. /A Békéscsabai tudósítás folytatása./ - HÉva megyünk? - fordult most a kormányzó a főispánhoz, - Talán a templomtoronyba - indítványozta a főispán - mert onnan az egész árterületet át lehet tekinteni. A főméltóságu asszony szintén szeretett volna felmenni a toronyba, a helybeli urak azonban lebeszélték, nert a feljárat veszélyes, így, amig a kormányzó fönt tartózkodott, a főméltóságu asszony lent a műszaki munkálatok vezetőivel beszélgetett. A kormányzó mintegy tizenöt percnyi tartózkodás után jött le a toronyból. - Rettenetes látvány - mondotta leérkezve. Innen a főméltóságu pár a Holt-Sebes-Körös gátjához üent. amely közvetlenül a község végén van, s egyedül tartja viasszá az.áradatot. Útközben a bajbajutott szegény emberek mindenütt néma tisztelettel süvegelték a kormányzót és feleségét. A gát túlsó oldalán a házak már mind viz alatt állanak. A gátról rögtönzött deszkapallón hosszabb utat tett meg az államfő, majd helyet foglalt egy^uszálycsónakban, amelybe rajta és feleségén kivnl még Koyachich^Dezső főispán, kormánybiztos, Temesváry Imre nemzetgyűlési képviselő s Magasházy László szárnysegéd szállt be. _ Lökd el! - hangzott a vezényszó, mire a ponton lassan eltávolodott a parttól s megindult az árviz borította utcákon. A csónak itt is, ott is ajtókból és deszkákból összetákolt tutajokkal találkozott, rajtuk a gazdával, aki vagy kukoricáját, vagy pedig megmaradt bútorzatának egyes darabjait mentette. Az egyik utkeresztezesnél egy másik ponton haladt el, erősen megrakva kimentett holmikkal.^Amikor a vezető altiszt meglátta a kormányáét, vigyázfc vezényelt s megállította a csónakot, - Hány családot Döntettetek meg? - kiáltott feléjük a kormányzó. -Hatot - felelte katonás önérzettel az altiszt. Aékormányzó a pontonon egészen a szeghalmi vasúti töltésig ment, araely egyedül emelkedik ki az árterületből s amelyen a sinek között még szárazon lehet közlácedni. Feleségével együtt hosszabb utat tett a töltésen^ majd motorcsónakba szállt^ hogy a messzebbeső terceteket is megtekintse, /Folytatása következik./