Napi Hírek, 1925. szeptember/2
1925-09-17 [0116]
3 változás .előtt a jegyzőkönyv a nagyhatalmaknak, vagy legalább is a nagyhctalmeki .itt egybegyűlt képviselőinek egyhangúlag megerősített akaratát képviselte. 3 változás után ez az egyhangúság többé neu állott fenn. Ilyen körülmények között kormányon - véleményem szerint sok igazsággal -ugy gondolkozott, hogy nem tartozik Magyarországra és nem illenék az országnak a népszövetség családjában elfoglalt szerény helyzetéhez, hogy ebben a kérdésben pártot foglaljon és beleavatkozzék a világegyetem legnagyobb hatalmainak nyílt vitájába. Itt helyben hallottuk, hölgyeim és uraim, azoknak^a veleményelt éréseknek kifejtését, amelyek - nem mondom, hogy a jegyzőkönyv elhomályooitásura vezettek - de amelyek legalább is olyan * teoretikus okmányt faragtak belőle, amelynek hatálybahelyezése e pillanatban lehetetlen. Meghallgattuk ezt a vitát és megadták nekünk nem csupán a brit szellem ós a francia szellem elté rendkivül érdekes és klasszikus _ körülirását, hanem abban a ritka kedvezésben is részesültünk^ hogy ezeket a teoretikus különbségeket a brit és a francia szellem két tipikus képviselője erősitette meg es fejtette ki előttünk Chamberlain^külügyminiszternek, Anglia első delegátusának és Paul-Boncournak személyeben. Nem hiszem, hogy igazabb és őszintébb bőkot mondhatnék nekik, , ántho kijelentem, hogy két olyan nemzeti egyéniséget képviseltek, amelyek közül az egyik ep olyan nogy, mint a másik, mindkettő egyforma^nagy szerepet játszi!: az emberiség fejlődésében, és munkájuk egyaránt nélkülözhetetlen az emberiség jövő haladásában. Mindkét szónok tipikus képviselője^ igazi képviselője, a" legszemélyesebb képviselője volt saját nemzete egyéniségének. Pia pusztán arról lenne szó, hogy egy elsőrangú intellektuális szabály megJHozetálában segédkezzünk, akkor a mostani vita a mi számunkra a légér déliesebb éss legörvendefcesebb lett volna. De itt ennél többről von szó. Az összhang hiánya áll fenn és egyáltalán nem, vagy csak alig jelezték, hogy milyen . j módon kellene az összhangot megteremteni. Visszaterel: erre a tárgyra. Hallottuk paul-Bonoour emlékezetes beszédét, amelynek szivvel-lélekkel tapsoltam, még pedig nem csupán müértő^szempontbel. Láttak, hogy igen elmés kísérletet tett orra, hogy magáévá.tegye a brit géniusz analitikus módszerét..Megmagyarázta nekünk, hogy végül is ezek a speciális egyezmények, amelyek segélyével megfordított uton általános megegyezésre lehetne jutni, ezek a speciális egyezmények, amelyeknek csak akkor lenne ér tálaik, ha azokat kötegben egyesítenék, ho azok. az egész világot felölelnék, amit eredetileg a jegyzőkönyv célzott,mégis azzal az eredménnyel járnának, hogy ez egész világot átölelő általános egyezmény alakulna ki. Hallom itt, noha nem mondatott ki, ajbrit választ erre ez ervelesre: tökéletesen ugy van, mi egyetértünk, mi is olyan megállapodásra akarunk jutni, amely az" egész civilizált világot felölelje, de mi nem ügy a Karunk ehhez eljutni, hogy általános teóriát állapítsunk me OJ _ altalános alapelvekből kiindulva, amelyek a lkaImazása talán különböző lenne a különböző állomokban, hanem épen ugy, hogy a szilárd földről veszünk lendületet és olyan parciális megállapodásokból indulunk ki, amelyeket^ sokkol itönnyebben lehet a körülmenyekhez alkalmazni és amelyek ily.en módon sokkol nagyobb biztosítékot nyujtrfcának, mint egy egyetemes^teóriára alapított általános egyezmény. 2z a váirsz ele^é meggyőzőnek látszik. De ezután a válasz után, amelyet, ismétlem, nem mondottak .ti, de a moly mindenki lelkében felmerült, a szószékre lépett a # cseh külügyek tiszteletreméltó minisztere: Eenes. Beszédében, amelynek moly. politikai bölcsességét, értékeltem, a következőket mondotta ne iáink: "lii nem em elun a^ semmiféle ellenvetést e módszerrel szemben, de figyelmeztetőm Önökét, nogy ez hosszú lesz. Sok időbe teli':, omig ezeket a parciális egyezményedet megkötik és|_ezek száma, valamint koordinációja, amire me^is teretedni kell, a jegyzőkönyvvel egyenértékű egyezményt jelent."^
