Napi Hírek, 1925. szeptember/2
1925-09-24 [0116]
§ Berlinből jelentik: Berlinben "Die Kriegssch' uldfrage 11 c iraméi folyóirat jelenik meg, amelyben kiváló publicisták állandóan napirenden tartják a háborús bűnösség kérdését és igyekeznek tisztázni a , középponti hatalmakat a háború szándékos előidézésének vádja alól. Legutóbbi' számában 3 folyóirat dr.Weber Arthur tanulmányát közli, amely Magyaror-. szág háborús felelősségének kérdésével foglalkozik. Megállapítja, hogy a ha- • ború okainak és a háborús felelősség kérdésének felderítését Magyarországon is - mint Németországban ez már régóta folyik - szigorúan tudományos alapon kell keresni. Ebben a vonatkozásban a magyar tudomány '. •• nagymértékben hozzájárulhat a kérdés alaposabb, ismeretéhez, miután Magyarország, a'szerajevói gyilkosság következtében közvetlenül belekapcsolódott a világháború kitörésébe. A felelősség kérdése körül a magyar kutatást két poftt érdekli elsősorban. Meg kell állapitani pártatlanul, hogy mi volt Magyarország szerepe a Szerbiához intézett hadüzenet körül, továbbá fel kell tárni, hogy okaiban és következményeiben milyen volt Szerbiához való viszonya. A, magyar háborús felelősség kérdése tehát igy hangzik: Terheli-e Magyarországot közvetlen felelősség a Szerbiával való háború kitörésében? Uovábba: okvetlenül háborúra kellett-e vezetnie a szerb-magyar ellentétnek? Weber megállapítja, hogy az első kérdés tekintetében már jelentős előmunkálatok történtek, amelyek bizonyos mértékig lehetővé tesöik az objektiv'választ. Magyarország a kulpolitikában tudvalevően nem volt önálló. A-hadüzenet a legfőbb hadúr elhatározásából történt, anélkül, hogy az országot vagy a népet megkérdezték volna. Erre az elhatározásra természetesen befolyással voltak az uralkodó tanácsadói, és e befolyás következtében a felelősség egy része visszahárul magára az illető országra. A felelősség foka tekintetében azonban csupán az a minőség döntő, amelyben az uralkodó tanácsadói az udvar elhatározásaira befolyhattak. Az uralkodó környezetében a monarchia legkülönbözőbb nemzetiségei képviselve voltak. Berchtold külügyminiszter magyar állampolgárnak számitott, Forgách gróf, a hadüzenet egyik legbuzgóbb támogatója, született magyar volt. Mindez azonban ép ugy nem jelenti Magyarország felelősségét, mint ahogy Bilinsky szerepléséből nem lehet Lengyelország felelősségét megállapítani. Sem Berchtold,, sem Forgách nem voltak az ország reprezentánsai és a magyar nép képviselői, hanem mint az uralkodó bizalmi emberei élveztek befolyást az udvarnál, Magyarország felelősségéhez tehát nincs közük. Máskép áll a dolog gróf Tisza Istvánnal, aki Magyarország alkotmányos képviselőjeként vett részt az eseme-^, nyékben. Csupán Tisza részvételével állott elő Magyarországra nézve felelősség. Tisza azonban, mint ismeretes, határozottan ellenezte az éles ultimátumot és a Szerbiával való háborút. Talán hiba volt tőle, hogy végül mégis engedett társai akaratának, kétségtelen azonban, hegy ellenállása erkölcsi szempontból nagy mórtékban csökkenti Magyarország felelősségét a habom közvetlen kitöréséért, noha az ellenállás feladása következtében politikailag és jogilag bizonyos mértékig fenmaradt Magyarországra nézve a felelősség. Magyarország háborús felelősségének első kérdésére tehát a választ igy lehetne megformulázni: . '• Magyarországot együttes felelősség terheli a szerb háborúban, miután alkotmányos képviselője - jobb belátása és meggyőződése ellenére hozzájárult az ultimátumhoz. . , . , Ha tehát Ausztria-M a gyarország politikája, a tulajdonkepem becsi politika felelős a szerb háborúért, akkor Magyarországot - ha ,csökkentett mértékben is - együttes felelősség terheli. Be valóban felelős volt-e Ausztria-Magyarország? Ha a monarchia nyomós ok nélleal küldött volna ultimátumot, akkor e kérdés felől semmi kétség sem lenne. Ismeretes azonban,, hogy Ausztria-Magyarországnak igen fontos oka volt Szerbia elleni feliepe sére: meggyilkolták jö x £ uralkodóját. A ' nemzetközi jog értelmében Jj Ilyen tett nem maradhat büntetlenül, ugy hogy a monarchia követelesei mindenkép jogosultak voltak. Lényegében az ultimátum nem,bűne, hanem egyenesen joga és kötelessége volt a bécsi politikának. Csupán,az ultimátum formája volt talán hiba,amit a . közérihatalmak ellenségei háborús bűnnek bélyegeztek. Azt állitják, hogy Szerbia az ultimátumot a végleges megfogalmazásban nem fogadhatta el, mert ez egyenlő lett volna a merénylet - ben valő bünrészességének beismerésével. L^c/Kr<a*A. ., /
