Napi Hírek, 1925. július/2

1925-07-28 [0112]

Londonból jelentik a Magyar Távirati Irodánál:: "Vándorúton Magyar oroz ágon" /A Wayfarcr in Hungary/ címen Londonban könyv jelent meg ; amelynek szerzője George A. Birmingham. Az ismert álnév alatt Hannay kanonok, Anglia egyik legnépszerűbb regény és vig­játékirója rejtőzik; aki ugy könyveivel, mint színdarabjaival számos nagy sikert aratott, Hannay legutóbb két évet töltött Magyarországon mint a budapesti angol követség lelkésze. A szerző hangsúlyozza, hogy Magyarország iránti rokonszenv és erős ismeret szomj natotto át. kiint ir ember kötelességének tartot­ta, aögy megismerje Magyarországot, hiszen az ir sinnfein mozgalom alapvető röpiratának ez volt a cime "Magyarország feltámadása" és az Írországi fiatalságot, amely a magyar példát akarta követni, ezzel a gúnynévvel illették: "magyar zenekar". Olvasta Scotus Viator munkáit is s ezekben feltűnő hasonlóságot talált mindazokkal a dolgokkal, amiket szentimentális angolok Írországról, az elnyomott/ : parasztok­ról, stb. írtak. Miután a könyv irója ezeket az állítólagos ir atro­citásokat saját tapasztalatából ismerte, magától értetődően arra kel­lett' gondolnia, amikor a "szegény" ezlávokrol és románokról olvasott, hogy. a magyar bizonyára igen szeretetreméltó és kedves nép kell, hogy legyen. Meg kellett tehát a magyarokat ismernie. Bár csodálja a ma­gyarokat, nem elfogult az ő javukra és könyvébon néha lo is becsüli a magyar erényeket, ugy hogy hellyel közzel érésen magyarellenesnek tűnhetik föl. r J A könyv fejezetei a Magyarországra való utazás^ valamint Ma­gyarország beutazásának sorrendjét követik. A szemléltető tájloirásol: azonban melyebbre ható történelmi megvilágításokká fejlőnek ki és­igen élénk, szines loirását adjál: a jelenleg uralkodó állapotoknak. Az iro mindjárt azután, hogy az egykori Magyarország területére lép, megpillantja a szétrombolt dévényi emlőket, amöly "magas sziklán fek­szik, amoly most már nem tartozik Magyarországhoz. Mindazonáltal már ez a rom világot vet a mai Magyarorozágra. A dévényi várat a franciák pusztítottak el, amikor Hapolcon az osztrákokra a schönbrunni békét kenyszeritette. A magyarok akkoriban semmivel sem szerették jobban az osztrák uralmat, mint bármikor máskor. Széchenyi István gróf talán már akkor álmodozott az újjáéledő magyar nacionalizmusról. Mégis ami­kor Napóleon a magyarokat felszólította, hogy rázzák le a Habsburg igat, ezcl: arra gondoltak, hogy Ferenc nemcsak Ausztria császára, ha­nem Magyarország királya is. Oldalára álltak tehát és megtámadták a franciákat. Később, amikor Metternich Európa sorsót rendezte, Magyar­ország is megkapta hűségének jutalmát - a magyar lojalitás szokásos di­ját - aztm hogy az osztrák abszolutizmus jármát még erősebben a nya­kára szorították. Ez a várrom az egykori Magyarország kapujánál szem­léltető képe a szegénységnek és azoknak a veszteségeiméi:, amelyek, mint mór annyiszor a történelemben, egyedüli jutalmai voltak a magyar lovagiasságnok. Mellette állanak a millenáris emlék romjai tragikusan, megrázóan és ugyancsal: szimbolikusan. Azt hirdetik, hogy Magyarország a jólét korszaka után ismát makacsul lojális volt, még pedig ez alka­lommal a legyőzöttek iránt." "Budapest szépsége valami egészen különös. A város szépsége teljesen független a gyönyörű természeti szépségektől, a köm yező hal­moktól és síkságoktól. A legmegkapóbb az épületek csodálatos csoporto­sítása a Duna két partján. Erre senki sem készített tervet és ennek'el­lenére soha sem láttam tökéletesebb 'csoportosítást, mint Budapesten. A ( budai várpalota mellett a Buckingham palota igen szegényesnek látsza­na^ és a Downing-Stroet 10. nagyon elhomályosodna a szeloserkélyü fe­hér palota mellett, amelylen a magyar miniszterelnök lakik. Budapesten mégis a gyász légköre és a szétbomlás érzése uralkodik. Az országot megfosztották leggazdagabb területeitől és a jövő sötét, a jelen ne­héz. Vannak azonban népek, amelyek az acél módjóra a sors csapásai alatt edződnek és a szenvedések tüzében tisztulnak meg, lelkük pedig a balsorsban izmosodik. A magyarok pedig az emberi faj c pompás hajtásához tartoznak. A magyarok történelmüknek legszomorúbb idejében is mindenkor törhetetlenek maradtak. Minden Icapun egy kis ércpia-­kett díszeleg o szavakkal: Nem! Nem! Soha!. Mindenfvasuti kocsiban ol­vasni lehet az uj-magyar-hitvallás csodálatosan hősien szövegét: "Hi-^ szol: ogy Istenbenj 'hiszel- egy HazábanÉxszol: Magyarország feltámadásá­ban. Csupán Budapest kozmopolita lakosságába furakodott^ be a kishitű­ség'/ fáinak tAs Ó-Vt6 ,Í3<XCU>^&it*f f- &ft|*& t** /TPnl vtr T.Ástn kriVC tl:C ZÍk . /

Next

/
Thumbnails
Contents