Napi Hírek, 1925. június/1

1925-06-13 [0109]

London, június 13. A Magyar Távirati Iroda londoni tudósítójának alkalma volt beszélgetést folytatni E.I.Spears dandártábornokkal az általános európai leszerelés és a biztonság kérdéséről. Spears tábornok a világháborúban a párisi angol főhadiszállás parancsnoka volt.Ang liában a rajnai kérdés legalaposabb katonai szakértőjének tartják. Mint az angol parlament tagja, a rajnai tartományba! .kiküldött két angol parlamenti bizottság szakétje volt s igy bőséges alkalma nyilt a német-francia határ kérdésével foglalkozni. Általában őt tartják a Franciaország és irémetország közötti katonaságtól mentesitett zónára vonatkozó inditvány szerzőjének. Ezt az inditvanyt annak idején a louxemburgi interparlamentáris konferencián terjesztette elő s azóta részleteiben is alaposan kidolgozta. "Teljesen kétségen kivdl áll - mondotta Spears tábornok - hogy ma Európában lényegesen több ember áll fegyverben, mint 1914-ben, még pedig ellenére annak a körülménynek, hogy egyes országokat kényszer utján fegyvereztek le. Teljesen kézzelfogható, hogy Európában a fegyveres hatalom egyensúlyában eltolódás állott be. E körülény magyarázata kézenfekvő.. A békeszerződések uj határokat és uj országo&at teremtettek. A mostani európai nagy fegyverkezési tevékenység annak a szükségérzetnek tulajdonítható, amely azokat az országokat hatja át, amelyek Európa uj rendezéséből hasznot élveznek. Ez a fegyverkezési tevékenység tehát szükségszerüleg tovább fog tartani, amig a népek általában bele nem találják magukat ^ebbe az -uj Európába, aminek egyrészt megfelelő konszolidálás és megnyugvás f másrészt a szükséges változtatások /readjustments/ utgán kell megtörtennie. Bizonyos országok természetesen különleges helyzétben^vannak, nevezetesen azok, amelyeknek Szovjetoroszországgal van közös határuk. E~ zeknek az országoknak kézzelfogható okuk van arra, hogy állandóan résen legyentek. Lgy például kétségtelen, hogy Finnországnak soha sem jut eszébe, hogy hóditó vagy támadó hadjáratot kezdjen, mégis mindennek ellenére^ nem csökkentheti hadseregét. Ebből az következik, hogy Oroszország zavaró elem, amely többé-kevésbé holt terhe az e&ész európai politikának nemcsak a kommunista propaganda következtében, hanem azért is, mert Oroszország közvetlen szomszédjai,minthogy Oroszországgal a lefegyverzés kérdésében . lehetetlen megegyezed kötni, kénytelenek nagy hadseregeket tartani. Minthogy azonban az a hadsereg, amelyre az egyik határ védelme szempontjából von szükség, egyidejűleg a másik határra fenyegetést jelent, ez a körülmény a további fegyverkezési tevékenység szükségére vezet az Oroszországgal szomszédos államok szomszédállamainál» Igy terjed Oroszország befolyása csaknem'egész Európára. Ezt a problémát nem lehet addig megoldani, amig az Oroszországgal szomszédos államok nem . ti \ orosz határait nem demilitarizálják. Ez viszont csak akkor történhetik meg, ha a határokat valamennyi érdekelt véglegesen elismeri. A második kotegrriábo a kis semlegesek tartoznak, nevezetesen azok, amelyek a világháborúban megőrizték semlegességüket. Ezek az országok saját tapasztalatukból ismerik a békő túlnyomó előnyét" a háborúval szemben s ezért a legőszintébb kivánság hatja át őket, hogy békében éljenek és hadi költségvetésüket lehetőleg csökkentsék. Egyik-másik közülük, különösen Dánia, merész lépé'sekct tettek a leszerelés fole. JBár ezek az országok csekély súllyal birnok, az európai koncertben az o szavukat is^meg kell hallgatni, különösen a Nemzetek Szövetségében, ahol a kis országok egyesült befolyása igen egészséges hatást gyakorolhat. A probléma tulajdonképoni magva azonban a háború gyóztcscinEm: és legyőzötteinck egymáshoz való viszonya, A mostani fölötte sajnálatos állapotok szükségesz erűen tovább kell, hogy tartsanak mindaddig, amig Európa egyik felé) a másik felének. A bizonytalanság érzete ma Kétségtclenül általános. Az a körülmény, hogy a győztesek bizalmatlansággal viseltetnek az iránt, hogy a. békeszerződései; végrehajthatók és megtarthatók, az egyoldalú fegyverkezési tevékenység tartós fokozására vezet s arra inditja őket, hogy nyomasztó kezességi követeléseket támasszanak, amit másrészről a legyőzöttek teljesen szükségtelen és gyakran elviselhetetlen kihivásnak tekintenek. • * lio*Ttrt2&pL /Folytatása, következik./