Napi Hírek, 1925. május/2

1925-05-25 [0108]

§ B c 1 g r á d, nájus 25. /Evnla/A Belgrád-Szaraicvá-Spnlato Itozti Itozvctlaa vasúti összcliöttctos ncgepitósénck ügyo ujabb állouáshoz jutott. Az clotcrjosztott ajánlatok között a logkonolyhbb annak a konzorcití» nak ajüfllata, amelyot baro . . iRajacslcs József ős Jovanovics Jovan . volt.londonx szerb-konzul kőpvisclnck. A konzorcium elsősorban amerikai tokosokból-alakult. Az ajánlattevők magukoiak k^rik a vonal kihasználásának engcdulyőt. A - vonal Bclgrádből indulna ki ős a Drina mentőn haladna Zvornxkig, ahonnan azután Szarajevóba, onnan pedig Spalatoba folytátődnők. Zvornikbal ^ mellékvonal ágaznék !:i északra Bácskapalánkáig. A konzorCLum c^bcn vállalkoznék a " . • spalntoi kikötő kifejlesztésére és felszer closerc.is, beleértve ebbe a raktárak, pályaudvarok, elevátorok és egyéb bcrclidozkcdcsck létcsitését. A/t határidőhöz kötött kihasználás letcltévoL a vonal • ^berondezésscl együtt minden kártérítés nélLoil automatikusan az aliamra száll át. Belgrád és Spniato között a vonalat 490 kilő^ méter hosszúságra tervezik; az utazás időtartama gytrsvonaton h&t őra lenne, A közbeeső alagutak hosszát 15-16 kilőihétorben veszik fel. Az•építkezések legalább ha-fc evct, legfeljebb pedig tiz évet vennének igéiiybe. Az ajánlattevők mar turkáltak a közlekedésügyi miniszterrel. Belgrádnak, a Vajdaságnak és Boszniának gazdasági körei élénken -crdekíődnck a terv iránt. /uTl/ d-^iL ^Z^'Z.- - - - - , § L 0 n d 0 n, május 24|. A királyi palotábon a mult héten nagy íogadocst volt, amelyre az előkelő méltőságokon kivül a társadaloia kivolőságai IS nagyszámbcji hivatalosak voltak. A diplomáciai kar meghívott tagjai sorabrji a magyar követség részéről bárőIRubidő-f^shylj . 9ván kövot, ílolt^y Jcno követségi tanácsos, Ruttkay Vilmos nyügaTT-iazott kírötségi tanácsos 03 Mongolé Frigyes követségi titkár voltak jelen. AíTI/ Berlinből jelentik a Magyar Távirati Irodának: V/cárthcimer Sdc^udvari tanácsos, egyetemi tanár, a bcrlini„Dcutschc G-csollschaft 1914." . koreben a berlini levéltáraknak • i nyomtatásban meg nem jelent anyaga alapöan szabad előadást tartott Bismarbk életének arről az uto^ső szrkáről, anely 1890-től 1898-ig terjedt. Az clőadő Bismarck elbocsátását : : II. Vilmos ^császár c^ik legsúlyosabb és. legvégzetesebb hibájának-mondotta. Az egés eljárást a császár jollcmo magyarázza meg. Jellemezte Henri dcs HOUÍ: és a;v/ow Icülföldi hirlapirőkat, akikot Bismarck fogadott, hogy rajtuk keresztül ^ hozza nyilvánosságra támadásait az uj kormány ellen. Felfogása abből az aggodalomből származott, hogy Cp^privi aláássa eddigi kormányzati rendszerét, ; Mindkét ujságirő hírhedt al-k volt, akihnek múltját azonban Bismarck nem •-i ismerte.. Egészen más megvilágításban mutatja Bismarckot az a beszélgetés, ' amelyet^Mostricht bkrő württcmbergi államminisztorrol folytatott. • A beszélgetés avval románnycl biztatott, hogy Bismarck herceg lassankint megnyugszik és. beszünteti a császár ás a birodalmi kancellár ellen folytatott heves táma.dásait. Ez a remény azonban szétfoszlott, amikor II. Vilmos császár meghiúsította, hogy Ferenc jőzscf császár és király fogadja Bismarckot Becsben, ahová Herbert fiának Hoyos Margit grőfnővcl valő egybekelése alkaln^ből utazott 1892. júniusában. Wertheimcr uj tényeket adott elő ovvcl'az üggyel kapcsolatban, amely Bismarck viszonyában fördulőpont<^t jelentett. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy kizárőlag Vilmos császárnak 1892.. június'12-én Ferenc Hőzscfhcz intézett ^cvclc döntötte ol a kihallgatás so»sát. Uj volt előadásában annak a táviratváltásnak titkos története is, amely a nénct uralkodő és Bismarck között Bismarck 1893, augusztus végén bekövetkezett sulyoö megbetegedése alkalmáből lefolyt. A táváratváltás meghozta a kibékülést és a császár mogsz.-.badult attől az aggodalontől, hojgy Bismarck haragból hunyhat el. Wcrthcimcr tanár... szerint Schwcningcr dr.-:t , terheli elsősorban a felelősség, hogy a császár csak szeptember 18-án^ nagái. u-ton szerzett Bismarck negbctcgcfiéséről tudomást. Az előadás kitart arra a . kérdésre is, vájjon a császár és a volt kancellár között a kibélcülés bensőséges volt-e^s vagy csupán Icülaőségos. Wortheiner az utőbbi felfogás mellel foglalt állást. ... / - : .